A Puskás Intézet relikviáinak segítségével ezúttal egy nem mindennapi mérkőzést idézünk fel, melyre éppen hatvanhét évvel ezelőtt került sor.
Az 1953. május 17-én lejátszott Olaszország–Magyarország Európa Kupa-mérkőzést követően az akkor már olimpiai bajnok magyar labdarúgó–válogatott, immáron az "öreg földrész" képzeletbeli trónját is elfoglalhatta, miután megnyerte az Európa Kupát.
A kezdőkörben Evans William játékvezető a két csapatkapitánnyal, illetve az olasz csapatzászló (Fotó: Puskás Intézet)
Hivatalos meghívó a mérkőzésre (Fotó: Puskás Intézet)
Az 1948 és 1953 közötti Európa Kupa-kiírás meccsei között, a válogatott szempontjából több felejthetetlen találkozó is volt akár pozitív, akár negatív értelemben. Itt van például a negyedik mérkőzés, melyen Prágában a Csehszlovákok 5–2-re kiütötték a mieinket. Ez a találkozó volt Sebes Gusztáv első mérkőzése a kispadon szövetségi kapitányként. Alig egy hónappal később újabb „kiütést” mutatott az eredményjelző, azonban ekkor már mi voltunk a győztesek, és 6–1-re vertük itthon a „sógorokat”. Az 1952. szeptember 20–ai berni mérkőzés azért maradt emlékezetes, mert úgy nyert a válogatott 4–2-re, hogy a svájciak még 2–0-ra vezettek és onnan sikerült a bravúros fordítás. A magyar csapat a pontot az i-re, 1953. május 17-én a 3–0-s olaszországi győzelmével tette fel, amikor behozhatatlan előnyre tett szert a kupatabellán, és hiába volt még hátra két másik mérkőzés, megnyerte a rangos trófeát.
A magyar labdarúgó-válogatott kezdőcsapata az összecsapáson (Fotó: Puskás Intézet)
A csapatkapitány, Puskás Öcsi, évekkel később így emlékezett a meccsre: „Az olaszok legyőzését valóban az Aranycsapat legjobb mérkőzései közé kell sorolni. Előtte egy hónappal, Pesten nem tudtuk megverni az osztrákokat, így nem tűnt egyszerűnek a római meccs. De szerencsére mindenki tette a dolgát, és simán nyertünk.”
Az olasz közvélemény, amely nem titkoltan reménykedett az olimpiai bajnok elleni sikerben, már a mérkőzés alatt nyugtázta, hogy a magyarok egy más szintet képviselnek, mint a kedvenceik. A beszámolók szerint a lefújást követően a közönség egyöntetűen ünnepelte a győztes együttest. Az olasz lapok pedig a meggyőző fölényben játszó magyar válogatottat dicsérték:
La Gazetta dello Sport: „A kiábrándulás egyedül nem elég” címmel ír: „A magyarok példát mutattak, hogyan lehet magas fokú fejlődést elérni a labdarúgásban. Azok a magyarok, akik közel 30 éve nem tudtak győzni ellenünk, ma magasan fölöttünk állnak.”
