Hatvahat éve, 1954. május 23-án a magyar labdarúgó-válogatott Puskás vezérletével ismét csodát mutatott a pályán, és az évszázad mérkőzésének „visszavágóján” 7–1 arányban ismét elpáholta az angol válogatottat. A Puskás Intézet több relikviát is őriz az eseményről.
Az 1953. november 25–ei súlyos angol vereséget követően a szigetországiak nagy önbizalommal várták a fél évvel későbbi budapesti „visszavágót”, ám most is csalódniuk kellett.
Az 1954-es év első fele alapvetően a közelgő svájci világbajnokságra való készülődés jegyében telt. Sebes Gusztáv egyik jegyzetfüzetében így ír a válogatott tavaszi időszakáról: „Május 5-én megkezdtük az angolok elleni felkészülést. 12–19-én három kétkapus összeszoktató edzéssel Bozsik helyén (aki mandulaműtét után lábadozott éppen) egyelőre Kovács Imrével. 16-án, mivel bajnoki mérkőzés már nem volt, melyet sérülés eshetősége miatt leállíthattunk, Amsterdamba ment a csapat. Amsterdamban még sok hiba volt, akadozott a játék, Bozsik csak félidőt játszott. A hosszú ideje gyenge formát mutató Budai, és a Kinizsi ellen rossz formát játszó Sándor helyett a már a válogatottságot rég ostromló Tóth Józsefet jelöltem. A mérkőzés napjáig, Amsterdamból visszatérve Margitszigeten volt a csapat. Mérkőzés napján kétórás taktikai megbeszélés volt.”
A csapat tehát nem pihent, hanem folyamatos edzésekkel, edzőmérkőzésekkel készült a világbajnokságra. A novemberi londoni 6–3-as diadal teljesen felforgatta a futballvilágot, ugyanakkor az angolok teljesen biztosak voltak benne, hogy a budapesti visszavágón nem történhet meg velük ugyanaz a szégyen még egyszer. Az angoloknál a novemberi csapathoz képest csupán Merrick, Wright, Dickinson, illetve Sewell maradt a csapatban, míg nálunk a klasszikus tizenegy egy ponton változott, a bírált Budai helyett Tóth József kezdett.
Lóránt Gyula hímzett zászlócskája, amelyet erre a mérkőzésre kapott
A mérkőzés Giorgio Bernardi olasz játékvezető sípszavára indult el 92 ezer néző szeme láttára. Lantos már a 8. percben vezetést szerzett, majd a félidőig Puskás és Kocsis is betalált. A második félidőben Kocsis kezdte a gólgyártást, majd Tóth, Hidegkuti és Puskás volt eredményes. A vendégek szépítő gólját Broadis szerezte. Érdekesség, hogy az első mérkőzéshez hasonlóan Sebes most is pályára engedte Gellér Sándort, aki Grosicsot váltotta a kapuban a 77. percben. A 7–1-es végeredményt nem kellett magyarázni.
A magyar-angol 7–1-es mérkőzés angol csapatzászlaja, melyet Puskás Ferenc vett át a Népstadion kezdőkörében David Wright angol csapatkapitánytól, 1954. május 23. (Puskás Ferenc hagyatékából/ Puskás Intézet)
A találkozóra érkező angol szurkolók az utazási irodák nyújtotta csomag miatt általában egy hétre érkeztek Magyarországra, így a meccsen kívül volt idejük Budapestet is megtekinteni. Természetesen a korabeli magyar szóvicc ezt a tényt sem hagyta figyelmen kívül, így alakult ki a mondás: „Az angolok egy hétre jöttek és hétegyre mentek!”
Hangulatkép a lelátóról, 1954. május 23. (Fotó: Puskás Intézet)
