Czibor Zoltánra emlékezünk

Huszonhárom éve, 1997. szeptember 1–jén hunyt el Czibor Zoltán, az Aranycsapat legendás „Bolondja”.

Közel egy esztendeje, Czibor Zoltán születésének kilencvenedik évfordulóján, a Czibor-emlékév programjainak sorában Közép-Európa legnagyobb újkori erődjébe, a komáromi Monostori erődbe látogatott a Puskás Intézet Aranycsapatot bemutató vándorkiállítása, amelynek fókuszában akkor a „Bolond”, avagy a „Rongylábú” becenevekre hallgató zseni állt.

Nemrég, augusztus 23-án ugyancsak írtunk már Czibor Zoltánról, ugyanis akkor ünnepeltük a születésének napját. Czibor 1929–ben Kaposváron született. Tizenhárom évesen a Komáromi AC csapatában kezdett focizni, majd a harmadosztályú Komáromi MÁV-hoz került. Az ifjúsági válogatottban való bemutatkozását követően 1948-ban leigazolta a Ferencváros. A Budai–Kocsis–Deák–Mészáros–Czibor összetételű támadósor az 1948/1949-es bajnokságban harminc mérkőzésen 140 gólt termelt, és tizenegy pontos előnnyel végzett a tabella első helyén. Czibor kiváló teljesítményéért a válogatottba is meghívót kapott, így 1949. május 8-án Ausztria ellen debütált. A magyar válogatottban 1949-től hét éven keresztül szerepelt. 43 fellépésén 17-szer volt eredményes: ez alatt az időszak alatt olimpiai bajnokságot, Európa-kupát és világbajnoki ezüstérmet nyert.

Czibor Zoltán önfeledt gólöröme (Fotó: Puskás Intézet)

A Fradinál töltött két éve alatt Czibor hetven mérkőzésen lépett pályára, és harminchárom gólt szerzett. A kommunista hatalom 1950-es sportpolitikája okán a zöld-fehér csapatot kénytelen volt elhagyni, és 1951-ben a Csepeli Vasashoz igazolni. 1953-ban ismét Kocsissal, Budaival és a többi válogatott társsal került egy klubcsapatba, amikor a Honvédhoz került. A kispestiekkel kétszer nyert bajnokságot, és 1955-ben gólkirály lett. Az 1956-os forradalmat követően a Honvéd nem engedélyezett dél-amerikai túrájáról már nem tért haza. 1958-tól a Barcelona játékosa lett, ahol ismét egy csapatban játszhatott Kocsis Sándorral, illetve Kubala Lászlóval. A katalánokkal kétszer nyert bajnokságot, egyszer Spanyol Kupát, illetve egyszer Vásárvárosok Kupáját. 1990-ben tért haza Magyarországra, Komáromba, ahol megalakította anyaegyesülete jogutódját, a Komáromi Football Clubot, amelynek elnöke volt.