Tizennégy éve veszítettük el a magyar futball-történelem egyik legnagyobb alakját, akadémiánk névadóját, Puskás Ferencet. Ezúttal a Puskás Intézet ritkán látott fotóival tisztelgünk Öcsi bácsi emléke előtt.
Puskás Ferenc a mai napig az egyik legismertebb magyar, nevét a világ minden táján ismerik. Tehetségére korán felfigyelve már tizenhat évesen bekerült a Budapest Honvéd felnőtt csapatába. 1945-ben, tizennyolc évesen pedig a válogatottban is bemutatkozhatott. Ahogy teltek-múltak az évek, a szerény kisfiúból a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya lett. Jöttek a sikerek is: a kispesti csapat ötször nyert magyar bajnokságot, az Aranycsapat pedig négyéves veretlenségi sorozatot mutatott be olimpiai győzelemmel, Európa Kupa-arannyal, vagy éppen az angolok ellen sikerekkel. Puskás Ferenc azonban ekkor sem „szállt el”, maradt ugyanolyan szerény, segítőkész, szerethető ember, aki volt egész életén keresztül.
Valahol a sivatagban... (fotó: Puskás Intézet)
Jókedv, labda és egy kisgyermek a kézben (fotó: Pukás Intézet)
Puskás Ferenc mind családfőként, mind labdarúgóként maximálisan helytállt, egész életútja példaértékű lehet a számunkra: ha vannak is hullámhegyek, illetve hullámvölgyek az életben, nem szabad elfelejtenünk, hogy honnan jöttünk és hová tartunk, mindezt persze szerényen, embertársainkat segítve, ám kellő önbizalommal tegyük, ahogy Öcsi bácsi is tette.
