Deák Ferenc 1940-ben a Szentlőrinci AC (SZAC) együttesében kezdte pályafutását, ahol hét évig szerepelt. Kiváló formáját bizonyítja, hogy az 1945–46-os, az 1946–47-es és 1948–49-es szezonban is ő szerezte a legtöbb gólt Európában. Ráadásul 1945–46-ban 34 mérkőzésen 66 találatot jegyzett, ami a mai napig Európa-csúcs. Elképesztő teljesítményének elismeréseképpen 1997-ben Münchenben, az IFFHS gáláján megkapta az „Évszázad gólkirálya” címet.

Az IFFHS gáláján kapott díja (Deák-hagyaték/ Puskás Intézet)

1947-ben került a Ferencvároshoz. Itt 111 mérkőzésén szerepelt és 155-ször volt eredményes. Az 1948/49-es idényben bajnok lett a zöld-fehér csapattal, 59 találattal pedig ő lett a gólkirály. A kommunista államosítás 1950-re a magyar labdarúgó bajnokságot is elérte. Így a három kiemelt csapat (Honvéd, Dózsa, Bástya) lett a legjobb játékosok gyűjtőhelye. Bamba – politikai nyomásra – ekkor került a Ferencvárosból a rivális újpestiekhez.

Deák Ferenc Ferencvárossal elért bajnoki elsőségéért kapott ezüst pajzsa (Deák-hagyaték/ Puskás Intézet)

A lila-fehéreknél töltött négy éve alatt azonban itt sem hagyta abba a gólgyártást, 77 fellépésén 53 gólt szerzett. Játékoskarrierjének utolsó éveiben a VM Egyetértésnél, a Bp. Spartacusnál, illetve a Siófoknál futballozott.

A válogatottban kevés lehetőséget kapott, mindössze húsz alkalommal ölthette magára a címeres mezt. Azonban, ha játszott, akkor általában eredményesen tette mindezt, összesen huszonkilencszer zörgette meg az ellenfelek hálóját. Deák Ferenc 1998-ban hunyt el.