Kilencvennégy éves lenne akadémiánk névadója, Puskás Ferenc. Elképesztő játékos-pályafutásáról már sokszor beszéltünk, de mi következett utána? A Puskás Intézetben található relikviáiból válogatva most erről a korszakáról fogunk mesélni.
Puskás Ferenc 1927. április 1-jén született Budapesten. A tehetséges fiú futballkarrierje nevelőegyesületében, a Kispesti AC-ben indult, majd ugyanitt, de már a más néven futó, Budapest Honvédban teljesedett ki. A piros-feketékkel öt bajnoki elsőséget ünnepelhetett. Az ország „Öcsijét” ezt követően a világ is megismerte, egyrészt a magyar válogatott sikerei okán (1952: olimpiai elsőség; 1953: Európa Kupa-arany, majd a londoni 6–3-as mérkőzés; 1954: világbajnoki ezüstérem), másrészt a Real Madriddal elért kimagasló eredményei miatt. A „királyi gárdával” háromszor nyert BEK-et (a BL elődjét), ötször spanyol bajnokságot, egyszer világkupát. 1966-ban játszotta utolsó bajnoki mérkőzését a Real Madridban (búcsúmeccsére csupán 1969-ben került sor).
Edzői pályafutása 1967-től indult a Hercules Alicante együttesénél. Játékosként a mai napig a legnagyobbak közt emlegetjük. Milyen volt azonban edzőként?
A következő évben bajnoki aranyat nyertek és a kupában ezüstérmet szereztek.1975-ben kis spanyol kitérő után Chilében, a Colo-Colo csapatánál dolgozott.
Puskás Ferenc Szaúd-Arábia meze (Puskás-hagyaték/ Puskás Intézet)
1979-től öt éven át az egyiptomi Al Masri együttesénél dolgozott. 1983-ban, majd 1984-ben is kupadöntőbe vezette a csapatot. 1986-ban Paraguayba tette át a székhelyét. Először a Club Sol de America edzője lett – itt rögvest be is zsebelte a bajnoki címet –, majd a Cerro Porteñohoz került. 1989 és 1991 között Ausztráliában, a South Melbourne Hellashoz került. 1990-ben kupagyőztes, 1991-ben pedig bajnok lett a csapattal.
Edzői pályafutása utolsó állomásaként 1993-ban a magyar válogatott szövetségi kapitányaként négy mérkőzésen irányította a nemzeti válogatottat.
