1931. április 7-én látta meg a napvilágot Salgótarjánban Szojka Ferenc. A fedezet 1946-tól 1950-ig a Salgótarjáni SE-ben nevelkedett, majd 1950-től 1966-ig a Salgótarjáni BTC játékosa volt. Szojka az SBTC színeiben 324 NB I-es mérkőzésen lépett pályára. 1956-ban az év labdarúgójának választották Magyarországon. Szülővárosának csapatával 1958-ban Magyar Kupa-döntőt játszott, amelyet a Ferencváros ellen 2–1-re elveszített a nógrádi együttes.

Szojka Ferenc 1962 nyarán rendhagyó módon a Dorogi Bányászhoz került kölcsönbe, mert a dorogi gárda az Intertotó-kupában vett részt, amely egybe esett a chilei világbajnoksággal. A vb-n két dorogi játékos: Ilku István és Monostori Tivadar is szerepelt, ezért minőségi pótlásukra Szojka az MLSZ hozzájárulásával a Dorog játékosa lehetett a kupasorozat ideje alatt. Az 1962–1963-as szezon végén kiesett a SBTC-vel, de egy évvel később a magyar másodosztályt megnyerve ismét az élvonalban játszhatott.

1954-es világbajnoki csoportmérkőzés, Magyarország – Dél-Korea 9–0 (Puskás Intézet)

1954 és 1960 között huszonnyolc mérkőzésen 1 gól lőtt a magyar válogatottban. 1952-ben kerettag volt az olimpiai bajnokcsapatban, de pályára nem lépett. A salgótarjáni legenda 1954-ben ezüstérmes lett a nemzeti együttessel a svájci világbajnokságon. Első fellépése címeres mezben 1954. június 17-én a Dél-Korea elleni világbajnoki csoportmérkőzés volt. Ez a találkozó a labdarúgó-világbajnokságok történetének legnagyobb arányú győzelemének számít – az 1974-es Jugoszlávia–Zaire 9–0, illetve 1982-es Magyarország–El Salvador 10–1 összecsapásokkal együtt.

1954-es világbajnoki csoportmérkőzés, Magyarország – Dél-Korea 9–0, Puskás Ferenc és az ellenfél csapatkapitánya (Puskás Intézet)

Szojka Ferenc 80 esztendősen, 2011. szeptember 17-én hunyt el Salgótarjánban. A Nógrád megyei város stadionja az ő nevét viseli.

A világbajnoki ezüstérmes magyar válogatott tablója Szojka Ferenc fotójával (Puskás Intézet)

(A borítóképen Szojka Ferenc edzői igazolványa)