A Puskás Intézet relikviái közül ezúttal egy korábbi kiváló futballista, az 1998–ban ezen a napon elhunyt Deák „Bamba” tárgyaiból szemezgetünk.
Deák Ferenc Budapesten született 1922–ben. 1940-ben a Szentlőrinci AC (SZAC) együttesében kezdte pályafutását, ahol hét évig szerepelt. Itt kapta különleges „Bamba” becenevét is a szurkolóktól, amely végül egész életén át elkísérte. Erről egy későbbi intrejúban így vallott: „jó szokásom szerint a középkör táján, a felezővonalnál helyezkedtem, látszólag úgy, mintha semmi dolgom nem lenne ott. Bambultam, de amikor jött a labda, mindig gyorsan és váratlanul mozdultam meg” – és ha megmozdult, abból helyzet lett, sőt a legtöbbször gól.
Deák Ferenc IFFHS-től kapott díja (Deák-hagyaték/ Puskás Intézet)
1947-ben, huszonöt évesen került az FTC-hez. „Amikor a Ferencvárosba kerül, már érett, kész középcsatár, aki hetek alatt megkapja a szurkolóktól a gólgyáros kitüntető elnevezést. Valóban ontja, gyártja a gólokat. …Szédületes lövései vannak, jobbal, ballal úgy suhintja a labdát kapura 20-22 méterről, hogy a kapusok gyakran csak akkor eszméltek föl, amikor már zörög a hálójuk” – írja róla a Major János–Nagy Béla–Szücs László: Fradi labdarúgó-szakosztály története című könyv.
(Fotó: Deák-hagyaték/ Puskás Intézet)
1950-ben így volt kénytelen a rivális Dózsához igazolni. A lila-fehéreknél töltött négy éve alatt azonban itt sem hagyta abba a gólgyártást, 77 fellépésén 53 gólt szerzett. Játékoskarrierjének utolsó éveit a VM Egyetértésnél, a Bp. Spartacusnál, illetve a Siófoknál töltötte.
A válogatottban kevés lehetőséget kapott, mindössze hússzor ölthette magára a címeres mezt. Azonban, ha játszott, akkor itt is eredményesen tette mindezt, összesen huszonkilencszer zörgette meg az ellenfelek hálóját. 1946. október 6-án, az első válogatott fellépésén Ausztria volt az ellenfél. Deák – többek között Puskással, Szuszával , Zsengellérrel az oldalán – parádés játékkal mutatkozott be és az ő két góljával verték az osztrákokat 2–0-ra. Deák Ferenc 1998-ban hunyt el.
