Legendás játékvezetőnkre emlékezünk

A kiváló labdarúgó, nemzetközi labdarúgó-játékvezető és sportdiplomata, Palotai Károly, nyolcvanhat éve született.

Palotai Károly 1935. szeptember 11-én Békéscsabán látta meg a napvilágot. Pályafutását tizenöt éves korában a Békéscsabai Előrében kezdte. 1955-ben a Győri Vasas ETO labdarúgója lett. 1956-ban harmadmagával, a válogatott kapus bátyjával, Palotai Jánossal és Pálffy Antallal disszidált az országból. Az NSZK-ban két évet élt, ezalatt a Freiburg csapatában játszott. 1958-ban úgy döntött, hogy hazatér. 1959-től ismét a győri együttes játékosa lett, ahol 1967-ig volt a csapat tagja.

A technikás jobbfedezet az ETO-ban 171 bajnoki mérkőzésen 45 gólt szerzett. 1963-ban magyar bajnok, továbbá háromszoros MNK-győztes (1965, 1966, 1967) lett. Csapatkapitányként részese volt 1965-ben az ETO legnagyobb sikerének: a klub a Bajnokcsapatok Európa Kupájában egészen az elődöntőig menetelt, azonban ott kikapott a portugál Benficától. 1967-ben a Magyar Népköztársaság Kupa-döntőben megsérült és a játékos pályafutását be kellett fejeznie.

1964-ben az olimpiai válogatott csapatkapitányaként nyert bajnoki címet Tokióban. Sérülése miatt azonban nem játszhatott a döntőben, így az akkori szabályok szerint aranyérmet sem kapott, mert a japán szervezők csak a döntőben pályára lépő játékosoknak adtak át érmet. És hogy mennyire szerették őt a rajongói, arra jó példa, hogy a meg nem kapott olimpiai aranyérmet később a győri szurkolók az olimpiai bizottság hozzájárulásával elkészítették számára. Az olimpiai válogatottban 15 mérkőzésen 2 gólt szerzett. A B-válogatottban 8 fellépésén 1 találatot jegyzett.

A későbbi játékvezetői pályafutására tudatosan készült és már játékosként, 1959-ben levizsgázott a szabályokból. 1967-től megyei szintű labdarúgó osztályokban fújt, két évvel később pedig NB II-es játékvezető lett. 1970-ben mutatkozott be az NB I-ben. Palotai Károly az egyetlen, aki játékosként és játékvezetőként is részt vett a BL-ben, illetve még annak elődjében, a BEK-ben. Egy időben ő volt Európa legjobban foglalkoztatott FIFA-játékvezetője. A nemzetközi porondon 143 mérkőzést vezetett, köztük 27 válogatott találkozót. Három olimpián (1972, 1976, 1980) és három világbajnokságon (1974, 1978, 1982) fújta a sípot, vezetett két BEK- (1976, 1981), egy-egy KEK- (1979), UEFA Kupa- (1975) és Szuperkupa döntőt is (1978).

A Puskás Intézet birtokában is találunk Palotai-emléket: a sípmester ugyanis 1976. november 3-án BEK-mérkőzést vezetett Torinóban. A hazai Juventus és az angol Manchester United találkozott, mintegy 65.000 néző előtt. A Trappatoni-féle torinói alakulat 3-0-ra verte a „Vörös Ördögöket”, Palotai Károly játékvezető ezen alkalomból pedig képeslapot küldött Krizsán József MLSZ főtitkár részére.

Az aktív játékvezetést 1983-ban fejezte be. Összesen 215 élvonalbeli mérkőzést vezetett és ezzel az örök ranglistán Bede Ferenc, valamint Puhl Sándor mögött a harmadik legtöbbet foglalkoztatott magyar játékvezető jelenleg. Számtalan elismerése mellett 1996-ban a FIFA International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki, a 100 éves MLSZ jubileumi emlékérmet pedig 2001-ben vehette át. Az UEFA 2016-ban a budapesti kongresszusán életműdíjjal ismerte el pályafutását. Palotai Károly 2018. február 3-án hunyt el.

További Hírek

 
Családban marad

Bozsik József negyvenhét éve szövetségi kapitányként irányította a magyar válogatottat.

Tovább olvasom
 
Tóth Mihályra emlékezünk

A magyar labdarúgó válogatott és az Újpest kiváló játékosa, Tóth Mihály, kilencvenöt éve...

Tovább olvasom
 
Tizenhárom éve Illovszky Rudolf nélkül

2008. szeptember 23-án távozott a Vasas legendás alakja.

Tovább olvasom
Még több Hír