Grosics Gyula születésnapja után két nappal, egy másik kiváló Aranycsapat-játékosra, a kőkemény hátvédre, Lóránt Gyulára emlékezünk.
„Lóri”, ahogy csapattársai hívták, 1923. február 6-án Kőszegen született. Tizenhat esztendősen kezdett el focizni a Kőszegi Sport Egyletben. Tehetségére felfigyelve hamar meghívót kapott az ifjúsági válogatottba. 1942-ben a Szombathelyi FC játékosaként az NB II-ből felkerültek az első osztályba, ahol egyből ezüstéremig jutottak.
1943-ban Nagyváradra került, ahol az 1940-es II. Bécsi döntés következtében a Magyarországhoz való visszacsatolás okán, 1944-ben magyar bajnokcsapat tagja lett. Ezt követően, rövid kitérőt tett a Nemzeti Vasas együttesében, majd 1945-ben visszatért Nagyváradra, immáron a román bajnokságba. 1946 és 1947 között Aradra szerződött, ahol az aradi ITA játékosa lett. Az újdonsült egyesületet 1945. április 18-án alapította a textiliparos Neumann báró Întreprinderii Textile Arad (ITA) néven. Lóránt leigazolásával a csapat nagyon korán, már az 1946/47-es idényben román bajnoki aranyat ünnepelhetett.
1951 és 1956 között a Honvéddal háromszor nyert bajnokságot (1952,1954,1955). Az Aranycsapat hátvédjeként 37-szer húzhatta magára a válogatott mezt amellyel, többek között olimpiai bajnoki győzelmet, világbajnoki ezüstérmet, illetve Európa Kupa-elsőséget ünnepelhetett. 1976-ban edzőként is szép sikert ért el, miután görög bajnok lett a PAOK Szalonikivel.
Lóránt Gyula hagyatékának néhány darabja jelenleg a Puskás Intézetben található.
