Vendégségben Tóth II-nél

2019-06-05

Tóth II József „hazájába”, Csepelre látogatott a Puskás Intézet Aranycsapatot bemutató tárlata. Az egykori kiváló labdarúgók ereklyéinek – közöttük a csepeli labdarúgás emlékeinek – egészen június 22-éig a Királyerdei Művelődési Ház ad otthont.

Tovább vándorolt a Puskás Intézet Aranycsapat-kiállítása: Puskás és társainak útja ezúttal Csepelre vezetett, merthogy az 1912-ben alapított Csepeli Torna Klub mindig is fontos szerepet töltött be a honi labdarúgásban. Az 1944-ben Csepel SC névre keresztelt – s többször névváltoztatáson átesett – klub története során négyszer nyerte meg a magyar bajnokságot: először 1942-ben, majd 1943-ban, később 1948-ban és 1959-ben. Ez utóbbi esztendőben immár Tóth II Józseffel a soraiban hódította el a bajnoki serleget, rögvest azután, hogy a csapat a kiesését követően 1958-ben ismét felkerült az élvonalba.

„Ünnepelni jöttünk össze, azért, hogy a csepeli futball bajnokkorszakának legszebb pillanatait együtt idézzük fel – fogalmazott a kiállítás megnyitóján a csepeli származású Németh Szilárd honvédelmi államtitkár, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke. – Hatvan éve talán nem sokan bíztak a győzelemben, ám az akkori csapat megmutatta, mire képes az összejáték és a kitartás. Az ő példájuk bennünket is inspirál, bízunk abban, hogy a csepeli kissrácok néhány év múlva felújított stadionban játszhatnak, s ők is bajnokok lehetnek.” A tárlaton megjelentek a csepeli futballélet egykori alakjai is, így a Csepel SC olimpiai bajnok kapusa, valamint az ཷ-es bajnokcsapat egyik játékosának, Kleibán Antalnak a felesége, Kiss Olga is, de például az aranyérmes csepeli csapat akkori labdaszedője is felidézte emlékeit. „A Puskás Intézet 2011-ben azzal a küldetéssel jött létre, hogy az Aranycsapat játékosainak ereklyéit összegyűjtse – mondta el Balogh Balázs, a Puskás Intézet igazgatója. – Vándorkiállításaink keretében határon innen és túl, valamint Európa nagyvárosaiban mutatjuk be a kiváló labdarúgók relikviáit. Szinte mindenütt találni ugyanis kötődést az Aranycsapathoz – így Csepelen is.”

A tárlat kulcsembere, Tóth II 1940-ben kezdett focizni, és egész pályafutása alatt a Csepel labdarúgója volt, mintegy huszonegy esztendőn át. 296 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, és 78 gólt szerzett. Az 1958–59-es idényben bajnokságot nyert csapat alapembere volt. 1953 és 1957 között tizenkétszer szerepelt a magyar válogatottban, és 5 gólt szerzett. Az 1954. május 23-án megrendezett angolok elleni népstadionbeli 7–1-es mérkőzésen is pályára lépett, s gólt is szerzett. Tagja volt az 1954-es svájci világbajnokságon ezüstérmes csapatnak: az NSZK elleni 8–3-as és a brazilok elleni győzelemnek volt aktív részese. 1955-ben csereként ugyancsak pályára lépett, és egy góllal vette ki a részét az osztrákok elleni 6–1-es diadalból. Csepel örökös bajnoka 2017-ben csatlakozott a „mennyei válogatotthoz”.

Tóth II bajnoki aranyérme mellett az ’59-es bajnokcsapat több tagjának, így Kleibán Antalnak és Ughy Tibornak is láthatók emléktárgyai a tárlaton. A csepeli relikviák között 1940-ből származó fotók és újságok, illetve a háromszoros magyar bajnok Keszthelyi Mihály és Szekeres András relikviái, továbbá az egyszeres bajnoki aranyérmes Nagy II István tárgyai is fellelhetők – ahogyan Czibor Zoltán „kincsei” is, a „Rongylábú” ugyanis 1951-ben a Ferencvárosból Csepelre került, ahol egy évig játszott.

További hírek