A Fradi-, majd Honvéd-ikon Kocsis Sándor kimagasló magyarországi karrierjét 1957-től külföldön folytatta. Egy évig Svájcban a Young Fellows Zürich csapatában játszott, majd 1958 és 1966 között az FC Barcelona játékosa volt, többek között Czibor Zoltánnal és Kubala Lászlóval. A katalánoknál az „Aranyfejű” becenevet viselő csatár 75 meccsen szerepelt és 42 gólt szerzett. Kétszer nyert bajnokságot, kétszer Spanyol Kupát, és egyszer Vásárvárosok Kupáját. A gránátvörös-kékeknél játszott utolsó mérkőzésére, saját kérésére, 1968. október 23-án került sor.

Kocsis Sándor búcsúmeccsére kapott ezüst tálkája (Kocsis-hagyaték/ Puskás Intézet)

Kocsis Sándor búcsúmeccsének plakátja (Kocsis-hagyaték/ Puskás Intézet)

Kocsis Sándor búcsúmeccsére kapott üvegedénye (Kocsis-hagyaték/ Puskás Intézet)

A pályán szereplő játékosok között természetesen szerepet kaptak a honfitársak, korábbi csapattársai, barátai: Kubala László és Czibor Zoltán is. Amíg Spanyolországban óriási ünnepléssel búcsúztatták Kocsist, addig itthon nem lehetett szót ejteni a külföldre ment magyarokról, így Kocsisról, Puskásról vagy éppen az Aranycsapat többi tagjáról sem. Ugyanígy az 1956-os forradalom, vagy éppen az október 23-ai dátum is tiltott fogalmaknak számítottak a szocialista Magyarországon. Így fordulhatott elő, hogy a ’80-as években megjelent Kocsis Sándor életéről szóló könyvben, a búcsúmeccsének dátuma 1968. október 30-a volt.

Kocsis védjegyévé váló felfőfejese, itt éppen Svájc ellen (Kocsis-hagyaték/ Puskás Intézet)

Kocsis hiába alkotott maradandót Barcelonában is, örök honvágyával haláláig nem tudott mit kezdeni. Még nem volt ötvenéves, amikor 1979. július 22-én, súlyos betegen és zaklatott lelkiállapotban – mindmáig tisztázatlan körülmények között – lezuhant egy barcelonai kórház negyedik emeletéről.