1943. augusztus 22-én mutatkozott be az NB I-ben Lóránt Gyula, a Nagyvárad játékosaként.
A második bécsi döntés következtében Magyarország visszakapta a trianoni békediktátum miatt elcsatolt Észak-Erdélyt, így a NAC az 1940–1941-es szezontól a magyar bajnoki rendszerben játszott. A nagyváradi csapat első idényében megnyerte az NB II, Kolozsvári csoportot, ezzel pedig feljutott az élvonalba. A NAC először az ötödik helyen zárt az NB I-ben, majd az 1942–1943-as bajnokságban ezüstérmes lett. Ezután,1943. július 31-én leigazolta a Nagyváradi AC az akkor 20 éves Lóránt Gyulát, aki napra pontosan 80 évvel ezelőtt, 1943. augusztus 22-én mutatkozott be az NB I-ben. Az Aranycsapat kiválósága a Szolnoki MÁV SE otthonában 5–2-re megnyert bajnokin szagolhatott bele a magyar élvonal légkörébe. Lóránt az első NB I-es gólját 1943. november 12-én Nagyváradon szerezte a Gamma FC ellen, a 85. percben, amellyel csapata 2–1-re győzött. (Három héttel később szintén pályán volt a Kispest FC elleni mérkőzésen, amikor Puskás Ferenc első alkalommal játszott az élvonalban. Ezt a meccset Lóránt Gyuláék nyerték 3–0.)
Az idén 100 éve született Lóránt Gyula első nagyváradi szezonja remekül sikerült, hiszen a gárda megnyerte a magyar bajnokságot 49 ponttal, míg a játékos 25 bajnokin 11-szer talált a kapuba. Lórántnak ez volt a legtermékenyebb idénye az NB I-ben. Az utolsó fordulóban öt gólig jutott a BSzKRT SE elleni 9–2-es kiütés során. Lóránt 1944 nyarán a Vasashoz került, viszont 1946-ban fél évre visszatért Nagyváradra. Közben a NAC a II. világháború miatt félbeszakadt 1944–1945-ös bajnoki esztendőben szerepelt utoljára a magyar bajnokságban. A második világégést követően a partiumi együttes ismét a román bajnoki rendszer résztvevője lett, mivel Észak-Erdély visszakerült Romániához. Lóránt Gyula a nagyváradi fél év után az ITA Arad gárdájához igazolt, amellyel 1946–1947-es szezonban román bajnok volt.
