98 éve született az Aranycsapat legendás kapusa, Grosics Gyula.
Grosics Gyula 1926. február 4-én Dorogon látta meg a napvilágot. 1941-ben a Dorogi AC csapatában kezdte sportpályafutását, majd négy év múlva, mindössze 19 évesen védett először védhetett az NB I-ben. Első meccse 1945. október 21-én a Budafok ellen 3–2-re megnyert hazai bajnoki volt. Két szezonon keresztül őrizte a dorogi csapat az élvonalban. Az 1945–1946-os idényben 31 mérkőzésen állt a gólvonalon, 1946–1947-es évadban pedig 30 találkozón kapott lehetőséget. Utolsó dorogi évében már együtt játszott jó barátjával, későbbi válogatott csapattársával, Buzánszky Jenővel. 1949-ben „disszidálási szándék” vádjával őrizetbe vette az ÁVH és egy évre eltiltották a válogatottól.
Grosics Gyula Dorog város díszpolgári oklevele. (Fotó: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
1947-ben igazolt a fővárosi MATEOSz MSE-hez, majd három évvel később a Budapesti Honvédhoz került. Puskás Ferencékkel háromszor volt magyar bajnok. 1955-ben aztán a kommunista államhatalom ÁVÓ-s felügyelet alá helyezte, eltiltotta labdarúgástól, valamint a Budapest Honvédtól Tatabányára „száműzték”. 1956-os forradalom és szabadságharc után ő is csatlakozott a Budapest Honvéd gárdájához, s részt vett a letiltott dél-amerikai túrán.
Grosics Gyula 1950 őszi NB I-es bajnoki aranyérme. (Fotó: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
A hazatérése után Tatabányán kellett folytatnia a pályafutását. A bányászvárosi együttest 1956 és 1962 között erősítette. Ezután szeretett volna a Ferencvároshoz szerződni, de a nem engedték neki, ezért abbahagyta a futballt. Csak a 82. születésnapján lett a Ferencvárosi TC igazolt játékosa, a Ferencváros–Sheffield United barátságos meccs előtt a kezdőcsapat tagjaként köszönthette az Albert Stadion telt házas közönsége.
Fotó: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték
A magyar labdarúóg-válogatottban 1947 és 1962 között 86 alkalommal kapott lehetőséget. 21 évesen Albánia ellen mutatkozott be a nemzeti csapatban. A válogatott tagjaként 1947-ben Balkán-kupát, 1952-ben olimpiát, 1953-ban Európa-kupát, 1954-ben pedig világbajnoki ezüstérmes nyert. A legendás hálóőr három világbajnokságon (1954, 1958, 1962) védett.
Grosics Gyula 1955–1960-as Európa-kupa ezüstérme. (Fotó: Puskás Intézet/Grosics-hagyaték)
Grosics Gyula visszavonulása után vezetőedzőként dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, és Központi Sport Iskolában. Külföldön a kuvaiti szövetségi edzőként és szakfelügyelőként vállalt munkát. Grosics 2007-ben a szakmai tanácsadó testület tagjaként részt vett a Puskás Akadémiánk megalapításában. A legendás kapus tíz éve, 2014. június 3-án hunyt el Budapesten, 88 éves korában. Hagyatékát a Puskás Intézet gondozza.
NÉVJEGY: GROSICS GYULA
Született: 1926. február 4., Dorog
Elhunyt: 2014. június 13., Budapest
Posztja: kapus
Válogatottság/gól: 86/– (1947–1962)
Csapatai játékosként: Dorogi AC (1941–1947), MATEOSz MSE (1947–1950), Bp. Honvéd (1950–1955), Tatabányai Bányász (1956–1962), Ferencvárosi TC (2008)
Kiemelkedő eredményei játékosként: világbajnoki ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), Európa-kupa-győztes (1948–1953), Európa-kupa 2. (1955–1960), 3-szoros magyar bajnok (1950 ősz, 1952, 1954)
Klubjai edzőként: Tatabányai Bányász (1963), Salgótarjáni BTC (1964–1965), Központi Sport Iskola (1966), kuvaiti szövetségi edző és szakfelügyelő (1966–1968)
