136 éve született a magyar válogatott egykori szövetségi kapitánya, Dietz Károly.
1885. július 21-én született Sopronban Dietz Károly. A polgári családból származó fiatalember korán felkerült Budapestre. A fővárosban a Magyar Atlétikai Clubban és a MAFC együttesében futballozott egészen rendőrgyakornoki kinevezéséig. Dietz Károly 1918-ban az őszirózsás forradalom után Budapest rendőrkapitánya volt 1918. október 31. és 1919. március 21. között. 1919. február 21-én ő tartóztatta le Kun Bélát és társait, ezért a Tanácsköztársaság idején fogságban volt. Kun Béláék bukását követően 1919. augusztus 3. és 6. között ideiglenesen még egyszer betölthette a Budapest Rendőrfőkapitánya tisztséget. 1920 júniusában, 35 éves korában megfosztották hivatalától és a szolgálati évei után járó nyugdíjától. Ezután jogászként dolgozott. Még fiatalon jogot végzett, 1930-ban pedig a szegedi egyetemen jogi doktorátust szerzett, majd 1931-ben ügyvédi irodát nyitott a VI. kerületben.
Az 1938-as világbajnoki ezüstérmes magyar válogatott tagjai Dietz Károllyal (Puskás Intézet)
Dietz Károly 1934 és 1939 között 41 mérkőzésen irányította a magyar válogatottat. Első találkozója a nemzeti együttes kispadján 1934. október 7-én egy Ausztria ellen 3–1-re megnyert barátságos meccs volt. Vezetésével 19 győzelmet, 9 döntetlent és 13 vereséget ért el nemzeti csapatunk. Az 1938-as világbajnokságon egészen a döntőig menetelt a magyar csapattal – a fináléban a címvédő olaszok 4–2-re verték a mieinket.
Az 1938-as világbajnokság hivatalos műsorfüzete (Puskás Intézet)
A magyar szövetségi kapitányok örökranglistáján csupán hárman (Sebes Gusztáv, Mezey György és Baróti Lajos) rendelkeznek nála eredményesebb mérleggel. Dietz utoljára 1939. június 8-án az olaszok elleni 3–1-es vereség alkalmával ült a magyar kispadon. Érdekesség, hogy Dietz Károly kezei alatt játszotta egyetlen mérkőzését a válogatottban hazánk másik világbajnoki ezüstérmes szövetségi kapitánya, Sebes Gusztáv.
Képeslap az 1938-as világbajnokságról a magyar válogatott tagjainak aláírásával (Puskás Intézet)
Dietz Károly a menesztése után folytatta civil foglalkozását. 1944-ben a nyilasok letartóztatták, s Sopronkőhidára internálták, majd 1945-ben a dachaui koncentrációs táborba deportálták. Innen sikerült hazatérnie és ügyvédként kezdett ismét dolgozni. Azonban 1951-ben a kommunista államhatalom két évre kitelepítette Bodrogkeresztúrra. 1953-ban elhagyhatta a települést, de nem térhetett vissza Budapestre, hanem Piliscsabán kapott letelepedési engedélyt. Mivel az ügyvédi kamara nem vette vissza tagjai közé, ezért éjjeliőrként, valamint segédmunkásként helyezkedett el. Végül egy munkabaleset miatt megengedték, hogy a lányához költözzön Budapestre. Dietz 83 évesen, 1969. július 9-én hunyt el a fővárosban.
