Adventi kiállítás 16.

2020-12-13

Online sorozatunk következő részében ezúttal az 1953-as Olaszország–Magyarország találkozót idézzük fel.

Az új római Olimpiai Stadion megnyitóünnepségével egybeesett találkozó döntő fontosságú volt a számunkra, hiszen egy esetleges magyar győzelem esetén mi nyertük volna az Európa Kupát, mely az akkori lebonyolítást tekintve öt éven át tartott (1948–1953), öt nemzet részvételével: Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Svájc, Olaszország. Az olaszok azt találták ki, hogy ezen az összecsapáson fognak revánsot venni rajtunk, mivel egy évvel korábban 3–0-ra legyőztük őket a Helsinki olimpia selejtezőjében (az olaszok ezt a mérkőzést nem ismerték el igazi győzelmünknek, mivel állításuk szerint ők csak a tartalékcsapattal képviseltették magukat az ötkarikás játékokon, míg mi a legjobb válogatottal álltunk ki). A vendéglátóink különböző praktikái közé tartozott, hogy nem akarták engedni, hogy a magyar edzések a mérkőzés helyszínén legyenek, továbbá, hogy mérkőzést délután 16.15-re, a legnagyobb melegre írták ki, bízva abban, hogy ezek gyengíteni fogják olimpiai bajnok csapatunkat.

A csapatkapitány, Puskás Öcsi, évekkel később így emlékezett a meccsre: „Az olaszok legyőzését valóban az Aranycsapat legjobb mérkőzései közé kell sorolni. Előtte egy hónappal, Pesten nem tudtuk megverni az osztrákokat, így nem tűnt egyszerűnek a római meccs. De szerencsére mindenki tette a dolgát, és simán nyertünk.”

Az 1953. május 17-én lejátszott Olaszország–Magyarország Európa Kupa-mérkőzést követően az akkor már olimpiai bajnok magyar labdarúgó–válogatott, immáron az "öreg földrész" képzeletbeli trónját is elfoglalhatta, miután megnyerte az Európa Kupát.

További hírek