Május 31-e szomorú nap a magyar labdarúgás történetében. Bozsik József halála után három évvel, 1981-ben Lóránt Gyula is ezen a napon hagyott itt bennünket.
Lóránt Gyula, eredetileg Lipovics Gyulaként 1932-ben Kőszegen született. Pályafutása során szerepelt a Szombathelyi FC-nél, Nagyváradon, a Vasasnál, Aradon, a Budapest Honvédnál, a Budapesti Spartacus SC-nél, az Egyetértés SC-nél, valamint és Váci Vasasnál. Karrierje alatt négyszer nyert magyar bajnokságot (1943-1944-as szezonban a Nagyváraddal; 1952-ben, 1954-ben és 1955-ben a Budapest Honvéddal), és egyszer volt román bajnok (1947-ben az ITA Araddal).
A Budapest Honvéd játékosai 1955-ben Stockholmban. (Fotó: Puskás Intézet)
A magyar válogatottban 1948 és 1955 között 37 mérkőzésen játszott. 1952-ben olimpiát nyert, 1953-ban Európa-kupa-győztes volt, 1954-ben pedig tagja volt a világbajnoki ezüstérmes nemzeti csapatnak.
Fotó: Puskás Intézet
Lóránt Gyula szakvezetőkét dolgozott itthon a Budapest Honvédnál és a DVSC-nél, Görögországban bajnok volt az 1975–1976-os idényben a PAOK Saloniki gárdájával. Ezenkívül Németországban irányította többek között a Bayern Münchent, az Eintracht Frankfurtot és Schalke 04-et. Lóránt 58 évesen, 1981. május 31-én a PAOK vezetőedzőjeként a Olympiakosz elleni görög bajnoki 76. percében szívrohamot kapott a kispadon.
