2005. december 23-án hunyt el a korábbi magyar szövetségi kapitány.
Baróti Lajos – eredetileg Kratochfill Lajos – Erdélyben, a Kovász megyei Baróton, a mai Románia területén látta meg a napvilágot 1914. augusztus 19-én. Tanár édesapja az első világháborút követően nem tett hűségesküt a román államnak, így el kellett hagyniuk az akkor már román államot és a mai Magyarországra kellett áttelepülniük. Hatvanba költöztek először, majd innen tovább Szegedre. Itt kezdett el focizni 1928-tól a Szegedi AK (majd 1936-tól Szeged FC) együttesében. Tizennyolc év szegedi futball után, 1946-ban a Győri ETO csapatába igazolt és két év után – lábtörés miatt – itt fejezte be aktív játékos-pályafutását. 1941-ben bajnoki bronzérmes volt a Szegeddel. A magyar válogatottban kétszer szerepelt, 1939-ben, illetve 1941-ben egy-egy alkalommal. 1935-ben a Főiskolai Világbajnokságon aranyérmet nyert a csapatával. A sporttal párhuzamosan jogot hallgatott az egyetemen, amiből 1940-ben abszolutóriumot szerzett. Katonaként megjárta a második világháborút, 1945 végén tért haza a hadifogságból.
Baróti Lajos (fotó: Puskás Intézet)
A Testnevelési Főiskolán 1947-ben szerzett edzői, majd 1956-ban szakedzői diplomát. 1948-ban visszavonulása után vette át addigi csapatának, a Győri Vasas ETO-nak az irányítását. Itt 1951 végén összekülönbözött a vagongyári főnökével, így mennie kellett a munkából és a csapatból is egyaránt. 1952-ben a Budapesti Postás csapatánál dolgozott, majd egy évvel később a Budapesti Vasas edzője lett. Első jelentősebb edzői sikereit ezzel a klubbal érte el: 1956-ban és 1957-ben megnyerte a Közép-európai Kupát, egyszer a magyar bajnokságot (1957 tavaszán) és egyszer a MagyarKupát (1955).
Baróti Lajos gratuláló levelei Lakat Károlynak (Fotó: Puskás Intézet)
1957-ben mesteredzői címet szerzett. Ugyanebben az évben a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki, miután Bukovi Márton váratlanul lemondott a posztjáról. Az 1966-ig tartó időszakban három világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon szerepelt a nemzeti együttes irányításával, 1964-ben a kontinenstornát bronzérmes volt a magyar csapat.
Baróti Lajos (Fotó: Puskás Intézet)
1967-ben az Újpesti Dózsa vezetőedzőjévé nevezték ki, amellyel, három alkalommal nyert bajnokságot. 1971-ben egy évig a perui labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt, majd 1972-ben visszatért régi klubjához, a Budapesti Vasashoz, amellyel újra sikerült megnyernie a Magyar Kupát. 1975 és 1978 között újra a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya lett és kvalifikálta a csapatot az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra. 1979-ben rövid ideig az osztrák Wacker Innsbruck együttesének edzéseit vezette, majd 1980 és 1982 között a portugál Benfica vezetőedzője volt. Ezután vonult vissza az edzőségtől.
A labdarúgó-világbajnokságok általános statisztikája szerint, Baróti és további négy szövetségi kapitány – a német Sepp Herberger, az angol Walter Winterbottom, a német Helmut Schön, illetve a francia Henri Michel – a világbajnokságokon négyszer vehettek részt szakemberként.
Baróti Lajos 2005. december 23-án hunyt el Budapesten.
