Ma lenne 71 éves az európai ezüstcipős Várady Béla.
A legendás Vasas támadó 1953. április 12-én a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Gömörszőlősön, Putnoktól nem messze született pedagóguscsaládban. Pályafutása Putnokon kezdődött, majd középiskolás korában már Ózdon rúgta a bőrt. A korosztályos válogatott játékost 1971-ben Machos Ferenc a Vasas SC-hez irányította, ahol Várady Béla valódi klublegendává vált.
Várady Béla magyar válogatott mezben. (Fotó: Várady Béláné Gazdag Judit)
1972-ben már angyalföldi játékosként vett részt a müncheni olimpián, amelyen a 19 éves támadó 2 gólt szerzett. Az első találatát az Irán elleni 5–0-s csoportmeccsen könyvelhette el, majd a döntőben az ő góljával vezetett a magyar csapat. Azonban a lengyelek Kazimierz Deyna duplájával fordítottak, s 2–1-re győztek. (Így Várady nevéhez fűződik az utolsó olimpiai döntős magyar gól.) 1974-ben az U23-as Európa-bajnokság döntőjének visszavágóján duplázott. Az első mérkőzésen még az NDK nyert 3–2-re, de Várady remeklésének is köszönhetően Magyarország a második meccsen 4–0-ra verte a keletnémet együttest, ezzel pedig megnyerte az U23-as Eb-t. Az A-válogatottban „hivatalosan” 1973-ban az osztrákokkal vívott világbajnoki selejtezőn mutatkozott be a Népstadionban (az olimpiai mérkőzései is beleszámítanak a válogatott szereplései közé). 1972-től 1982-ig 36 találkozón 13 találatot szerzett. 1978-ban bár a vb-keret tagja volt, nem játszhatott a tornán. A világbajnokság előtt az Adidas herzogenaurachi főhadmagyar labdarúgó-ziszállásán egy korabeli, botrányos minőségű műfüves tesztpályán elszakadt a combizma a Tunézia elleni promóciós meccsen. Négy évvel később pedig Mészöly Kálmán szövetségi kapitány nem vitte magával Spanyolországba.
Várady Béla az európai ezüstcipővel (Fotó: Várady Béláné Gazdag Judit)
„Béla, Béla, Béluska, úgy lő, mint a géppuska!” – rigmus gyakran zúgott a lelátóról a Fáy utcában és a Népstadionban. A páratlan lövőerővel rendelkező labdarúgó Angyalföldön 1977-ben oszlopos tagja volt az utolsó bajnokcsapatnak. 36 góljával nemcsak az NB I gólkirálya, hanem európai ezüstcipős lett. (A bukaresti Dudu Georgescu azzal előzte meg az európai gólversenyben, hogy a romániai földrengés miatt az 1976–1977-es szezon csak június végén fejeződött be, s ez elég volt ahhoz, hogy a bukaresti Dinamo játékosa az utolsó hat fordulóban szerzett 15 találattal 47 gólig tornássza fel magát.) Várady Béla a bajnoki aranyérem mellett 1973-ban Közép-európai Kupa-győzelemnek, valamint két magyar kupa-sikernek örülhetett: 1973-ban és 1981-ben. Pályafutása első kupagyőzelménél oroszlánrészt vállalt a diadalból, hiszen a Budapesti Honvéd elleni kupadöntőben mesterhármast jegyzett, a hosszabbításban az ő góljával nyert 4–3-ra a Vasas.
Komjáti András és Várady Béla a régi Illovszky Rudolf Stadion. (Fotó: Komjáti András)
A magyarországi szabályok miatt csak 30 éves kora után mehetett külföldre, a francia másodosztályú FC Tourshoz szerződött. A gall csapatban is letette névjegyét, az együttessel megnyerte a francia másodosztály B-csoportját, majd az Olympique Marseille elleni bajnoki döntőben „hőssé vált”. A marseille-i mérkőzésen 1–1-es döntetlen született, a visszavágón Várady két gólt ért el, a második 2–2-es állásnál győztes megmozdulásnak bizonyult az összecsapás végén. 1985-ben majdnem a holland óriáshoz, a Feyenoordhoz igazolt, de a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) miatt ez meghiúsult. Az incidens után hazatért a Vasashoz, majd az NB II-es Váci Izzóba került. A gárdával 1987-ben feljutott az első osztályba. A pályafutása végén az osztrák UFC Pamában és a Magyar Kábel csapatában „vezetett le”. Várady Béla 2014. január 23-án hunyt el 60 éves korában Budapesten.
