Nyolcvannégy éve született olimpiai bajnok kapusunk.
Gelei József 1938. június 29-én Kiskunmadarason látta meg a napvilágot. Kétéves korában elveszítette az édesapját, ezért édesanyja a család szűkös lehetőségei miatt félárvaként intézetbe kellet, hogy adja. Két évvel később, amikor újra férjhez ment, kivette fiát, aki így Budapestre költözhetett. A Rottenbiller utcai általános iskolában a Ferencváros legendája, Lakat Károly volt a tanára.
Belépőjegy az 1965-ös Anglia – Magyarország (1–0) barátságos mérkőzésre. Ezen a találkozón mutatkozott be a magyar válogatottban Gelei József. (Fotó: Puskás Intézet)
Gelei az MTK-ban kezdte a pályafutását, de lakatos ipari tanulóévei miatt a Beloianniszhoz került ifistaként. Az MTK 1957-ben igazolta vissza az ifjú kapust, aki négy esztendőn át őrizte az együttes kapuját. Az MTK-val az 1957–1958-as szezonban magyar bajnok volt. Gelei 1961-ben a Vasashoz szerződött, Angyalföldön szintén bajnokságot nyert, valamint Közép-európai Kupa-győztes volt, igaz a sorozat döntőjekor már a visszavonuló Grosics Gyula helyett védett Tatabányán. A bányászvárosi csapatot 1967-es visszavonulásáig erősítette.
Fotó: Puskás Intézet
Gelei József az olimpiai válogatottal 1964-ben aranyérmet nyert Tokióban. Ugyanebben az évben ő volt az Európa-bajnoki bronzérmes nagyválogatott tartalékkapusa. A hálóőr 1965-ben mutatkozott be a nemzeti csapatban, összesen pedig 11 alkalommal védett nemzeti mezben. A hatvanhatos világbajnokságon ő volt a kapus a Brazília (3–1) és a Bulgária (3–1) elleni csoportmérkőzéseken, valamint a Szovjetunió elleni 2–1-es vereség során a negyeddöntőben.
Fotó: Puskás Intézet
Gelei József játékos-pályafutását követően vezetőedzőként dolgozott Tatabányán, Szolnokon, Csepelen és Pécsen. Továbbá volt a Vasas másodedzője és az MTK technikai vezetője. Külföldön ausztrál, egyiptomi és ománi klubcsapatokat irányított, valamint egy évig az indiai válogatottat. Fia, Gelei Károly szintén élvonalbeli kapus volt, aki egyszer szerepelhetett a magyar válogatottban.
Isten éltesse, Gelei Józsefet!
