Bundzsák Dezső 95

2023-05-03

1928. május 3-án született a Vasas 25-szörös magyar válogatott legendája.

Bundzsák Dezső 1950-ben került szülővárosából, Kiskunhalasról a fővárosba, a Vasashoz és tagja volt a klub első bajnok- és kupagyőztes csapatának. Bundzsák 14 éven át játszott Angyalföldön, ahol háromszor volt magyar bajnok és háromszor nyerte meg a Közép-európai-kupát (KK), valamint egyszer a magyar kupát is a magasba emelhette.

Bundzsák Dezső Vasas-felvarrója. (Fotó: Puskás Intézet) 

Az 1955-ös kupadöntőben ő szerezte a Vasas harmadik gólját a Puskás Ferenccel felálló Budapesti Honvéd ellen – Bundzsákék 3–2-re verték a kispestieket. Egy évvel később a Rapid Wien elleni KK-döntőben is eredményes volt, majd 1957-ben az FK Vojvodina kapuját háromszor vette be a sorozat kétfelvonásos döntőjében. Talán a legemlékezetesebb gólja az 1957–1958-as Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) elődöntőjében született. A Vasas a címvédő és későbbi győztes Real Madriddal ütközött meg a legjobb négy között. A 4–0-s madridi vereség után a visszavágón a magyar csapat Bundzsák góljával szerezte meg a vezetést a Népstadionban.  A párharcból 4–2-es összesítéssel a – még Puskás Ferenc nélküli – Real Madrid jutott tovább.  

Bundzsák Dezső fényképes Vasas SC-tagsági igazolványa. (Fotó: Puskás Intézet) 

Bundzsák Dezső a magyar labdarúgó-válogatottban egy hónappal a forradalom és szabadságharc kitörése előtt, 1956. szeptember 23-án mutatkozott be. Moszkvában, a Szovjetunió ellen 1–0-ra megnyert barátságos meccsen, csereként lépett pályára, így egy mérkőzésen szerepelhetett együtt a nemzeti csapatban Puskás Ferenccel. Bundzsák 1961-ig 25 találkozón kapott lehetőséget címeres mezben, egyetlen gólját Jugoszláviának lőtte. 1958-ban szerepelt a svédországi világbajnokságon is. 

Bundzsák Dezső akkreditációs igazolványa az 1958-as világbajnokságra. (Fotó: Puskás Intézet) 

Bundzsák Dezső (jobbra) az 1959. június 29-i Magyarország – Svédország 3–2-es barátságos mérkőzésen. (Fotó: Puskás Intézet) 

Pályafutása befejezése után főleg görögországi csapatoknál dolgozott szakvezetőként. Legnagyobb edzői sikereit mégis a Vasas trénereként ért el, 1981-ben kupát nyert a gárdával és bronzérmes lett az NB I-ben. „Nagyon jóban voltunk és nagyon tiszteltem Dezső bácsit. Én már nem láttam játszani, de akik látták őt azt mondták, hogy remek labdarúgó volt. Csak azért nem játszott többet a válogatottban, mert Bozsik József volt az egyik posztriválisa. Nekem két évig volt edzőm a Vasasnál, jó szakembernek tartottam. Nagyszerű öltözői légkört varázsolt a csapatnál, mindenki nagyon kedvelte. Megnyertük vele a magyar kupát és nem sokon múlott, hogy a bajnokságban is elsők legyünk. Az edzéseken többször beállt közénk, s olykor még elég keményen oda tudott lépni. Később Görögországban, Pierikosz csapatánál is dolgoztam vele, részben az ő közbenjárására kerültem a klubhoz. Sokat segített nekem akkor a beilleszkedésben. Dezső bácsi kiválóan beszélt görögül, számos csapatnál sikeresen dolgozott ott. Máig nagyon tisztelik Görögországban” – mondta honlapunknak Bundzsák Dezső korábbi játékosa, a Vasas legendás alakja, Komjáti András. 

Bundzsák Dezső görögországi edzői igazolványa. (Fotó: Puskás Intézet) 

NÉVJEGY: BUNDZSÁK DEZSŐ 

Született: 1928. május 3., Kiskunhalas 

Elhunyt: 2010. október 1., Budapest 

Posztja: támadó, középpályás 

Válogatottság/gól: 25/1 (1956–1961) 

Klubjai játékosként: Kiskunhalas VSK (?–1950), Vasas SC (1950–1964) 

Kiemelkedő eredményei játékosként: 3-szoros magyar bajnok (1957 tavasz, 1960–1961, 1961–1962), magyar kupa-győztes (1955), 3-szoros Közép-európai Kupa-győztes (1956, 1957, 1962), BEK-elődöntő (1957–1958), Európa-kupa 2. (1955–1960) 

Csapatai edzőként: Pierikosz (görög, 1966–1968), Panioniosz Athén (görög, 1968–1970), Apollon Athén (görög, 1970–1971), Egaleo FC (görög, 1971–1972), Szegedi EOL (1972–1974), FŐSPED Szállítók (1974–1976), Győri MÁV DAC (1977–1978), egyiptomi szövetségi kapitány (1979–1980), Vasas SC (1980–1982), Panahaiki (görög, 1982–1983), Göd (1983–1984), Pierikosz (görög, 1984–1985), Balassagyarmat (1986–1987), Gyöngyös (1987–1988), iráni szövetségi edző (1991–1992), a magyar női válogatott szövetségi kapitánya (1995–1996) 

Kiemelkedő eredményei edzőként: magyar kupa-győztes (1981), magyar bajnoki bronzérmes (1980–1981), Pest megyei első osztályú bajnok (1983–1984), Nógrád megyei első osztályú bajnok (1986–1987)
 

További hírek