125 éve született a legendás magyar szakember. Kalandos életútját relikviáink segítségével idézzük fel.
Guttmann Béla 1899. január 27-én Budapesten látta meg a napvilágot. A játékos-pályafutása a Törekvésben kezdődött, majd az MTK labdarúgójaként kétszer nyert magyar bajnokságot. Ezután a bécsi SC Hakoah Wienhez igazolt, amellyel osztrák bajnok volt. Guttmann 1926-tól 1932-ig az Amerikai Egyesült Államokban kergette a labdát, különböző New York-i együttesekben. Karrierjét 1933-ban korábbi osztrák klubjában fejezte be, ahol aztán elindult a legendás edzői pályafutása. Guttmann Béla 1921 és 1924 között négyszer játszott a magyar labdarúgó-válogatottban, egyetlen gólját első meccsén a Németország elleni 3–0-s barátságos mérkőzésen szerezte. 1924-ben részt vett a nemzeti csapattal a párizsi olimpián, ahol nagy meglepetésre a nyolcaddöntőben Magyarország 3–0-s vereséget szenvedett Egyiptomtól. Az „egyiptomi csapás” után nem kapott többe szerepet a válogatottban. (A váratlan eredmény hatására a Magyar Labdarúgó-szövetség vezetősége is lemondott.)
1920–1921-es MTK bajnoki aranyérem. (Fotó: Puskás Intézet)
Guttmann Béla első magyar klubcsapata vezetőedzőként, az Újpest volt. A gárdát két ízben irányította, 1938 és 1939 között, illetve 1947-ben. A klubbal kétszer nyert magyar bajnokságot és egyszer ünnepelhetett Közép-európai Kupa-győzelmet. 1945-ben dirigálta a Vasast, 1948-ban pedig a válogatott szövetségi edzőjeként, illetve a Kispesti AC trénereként dolgozott. A KAC-nál idősebb Puskás Ferencet váltotta a kispadon. Részben ezért, a csapat fiatal sztárjával, ifj. Puskás Ferenccel nem volt felhőtlen a viszonya. 1948. november 14-én a kispesti csapat, 4–0-s vereséget szenvedett Győrben. A bajnokin ráadásul Guttmann taktikai utasításait nem tartotta be Puskás Ferenc, akinek a szavára Patyi Mihály nem jött le a pályáról, amikor a vezetőedző le akarta cserélni. Guttmann Béla az incidens után lemondott. Később az 1956-os forradalom és szabadságharc után a Budapest Honvéddal tartott a Bajnokcsapatok Európa-kupája-mérkőzésekre és a klub dél-amerikai túrájára.
1946–1947-es Újpest bajnoki aranyérem. (Fotó: Puskás Intézet)
Guttmann Béla az 1950-es évek elején dolgozott Olaszországban, többek között az AC Milan vezetőedzője volt. 1957-ben a brazil Sao Paulóval nyert állami bajnokságot. Az 1958–1959-es szezonban a portugál bajnokságban lett első a Porto együttesével. A legendás szakvezető legnagyobb sikereit a Benfica trénereként érte el. A lisszaboni csapattal kétszer volt portugál bajnok és egyszer portugál kupa-győztes, valamint kétszer ült fel Európa trónjára. 1961-ben a Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) döntőjében Guttmann együttese a Barcelonát verte 3–2-re – a gránátvörös-kékek góljait Kocsis Sándor és Czibor Zoltán szerezte. Egy évvel később Puskás Ferencet és a Real Madrid drukkereit szomorította a Benfica. A finálé szünetében Puskás Ferenc mesterhármasával még a Real Madrid vezetett, de a fiatal Eusébio vezérletével fordítottak Guttmannék, s 5–3-ra győztek.
Az 1962. május 2-i Benfica–Real Madrid (5–3) BEK-döntő műsorfüzete. (Fotó: Puskás Intézet)
Puskás Ferenc emlékplakettje, amelyet a Benficától kapott az 1962-es BEK-döntő 25. évfordulójára (Puskás-hagyaték/Puskás Intézet)
A magyar szakvezető a siker után extraprémiumot kért a Benfica elnökétől, António Mundrungától, aki azt felelte, hogy ez nem szerepel a szerződésében. Ezért Guttmann Béla távozott Lisszabonból, s azzal „átkozta meg” korábbi csapatát, hogy az száz évig ne nyerjen nemzetközi kupát (más források szerint soha többet). A „Guttmann-átok” azóta is tart: a portugálok 1962 óta öt BEK-döntőt, egy UEFA Kupa-döntőt, két Európa-liga-döntőt és egy Interkontinentális Kupa-döntőt veszítettek el.
Guttmann Béla, az osztrák labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányaként. (Fotó: Puskás Intézet)
A Benfica után az uruguayi Penarollal nyert bajnokságot és jutott el a Libertadores kupa-döntőig. 1965-ben visszatért a Benficához egy esztendőre. Ezen kívül irányította az osztrák válogatottat is, illetve vállalt munkát ausztriai, görög és svájci kluboknál. A „világvándor” szakember 82 évesen, 1981. augusztus 28-án hunyt el Bécsben.
NÉVJEGY: GUTTMANN BÉLA
Született: 1899. január 27., Budapest
Elhunyt: 1981. augusztus 28., Bécs (Ausztria)
Posztja: középpályás, fedezet
Válogatottság/gól (1921–1924): 4/1
Klubjai játékosként: Törekvés SE (1917–1920), Pécsi MSC (1920), Újvidéki TK (1920), MTK (1920–1922), SC Hakoah Wien (osztrák, 1922–1926), New York Giants FC (amerikai, 1926–1929), New York Hakoah FC (amerikai, 1929–1930), Hakoah All-Stars Brooklyn (amerikai, (1929–1930), New York Soccer Club (amerikai, 1930), Hakoah All-Stars Brooklyn (amerikai, 1931–1932), FC Metz (francia, 1932) SC Hakoah Wien (osztrák, 1932–1933)
Sikerei játékosként: 2-szeres magyar bajnok (1920–1921, 1921–1922), osztrák bajnok (1924–1925)
Csapatai edzőként: SC Hakoah Wien (osztrák, 1933–1935), SC Enschede (hollandiai, 1935–1937), SC Hakoah Wien (osztrák, 1937–1938), Újpest FC (1938–1939), Vasas SC (1945), Ciocanul Bucuresti (1946), Újpest FC (1947), Kispesti AC (1948), Padova Calcio (olasz, 1949–1950), AC Triestina (olasz, 1950–1951), Quilmes (argentin, 1952), APOEL Nicosia (ciprusi, 1952–1953), AC Milan (olasz, 1953–1955), Vicenza (olasz, 1955–1956), Sao Paulo (brazil, 1957–1958), FC Porto (portugál, 1958–1959), Portugália szövetségi kapitánya (1959–1960), Benfica (portugál, 1959–1962), Penarol (uruguayi, 1962–1963), Ausztria szövetségi kapitánya (1964), Benfica (1965–1966), Servette FC (svájci, 1966–1967), Panathinaikosz (görög, 1967), Austria Wien technikai igazgatója (1973), FC Porto (portugál, 1973–1974)
Sikerei edzőként: 2-szeres BEK-győztes (1960–1961, 1961–1962), Közép-európai Kupa-győztes (1939), 2-szeres magyar bajnok (1938–1939, 1946–1947), 3-szoros portugál bajnok (1958–1959, 1959–1960, 1960–1961), portugál kupa-győztes (1961–1962), Sao Paulo állam bajnoka (1957), uruguayi bajnok (1962)
(Borítókép: Guttmann Béla az 1961-es BEK-győztes Benfica edzőjeként, fotó: az 1962. május 2-i Benfica–Real Madrid /5–3/ BEK-döntő műsorfüzetből.)
