1989. december 31-én hunyt el az Aranycsapat balhátvédje.
Lantos Mihály 1928. szeptember 29-én született Budapesten. Tizenkét éves korában a MÁVAG SK csapatánál kezdett el focizni, majd 1944-től volt a BVSC játékosa. Az egyesületnek többször változott a neve, így lett játékosa a MÁV Konzum Előrének, majd a Budapesti Vasutas Előre SC-nek is. 1947-ben igazolta le az MTK, az az együttes, ahol hátralévő pályafutását töltötte. Az MTK csapatának neve is folyamatosan változott a korszakban: 1949 és 1951 között Textilesnek; 1951–1953 között Budapesti Bástyának, 1953–1956 között pedig Budapesti Vörös Lobogónak, majd 1957-től MTK-nak hívták a klubot. A gárdával háromszor volt magyar (1951, 1953, 1957–1958), egyszer nyert Közép-európai Kupát (1955) és egyszer Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhetett (1952).
.jpg)
Távirat Lantos Mihálynak 1954-ben (fotó: Puskás Intézet)
Lantos 1949 és 1956 között 53 mérkőzésen játszott a nemzeti csapatban. 5-ször volt eredményes a válogatottban, az ő találatával szerzett vezetést nemzeti együttesünk 1954-ben az angolok ellen a 7–1-es magyar sikert hozó találkozón. A svájci világbajnokságon kétszer is betalált: a Dél-Korea elleni 9–0-s csoportmeccsen, valamint tizenegyesből a brazilokkal vívott negyeddöntőben. A válogatottal 1952-ben olimpiát, 1953-ban Európa-kupát, 1954-ben pedig világbajnoki ezüstérmet nyert.
Lantos Mihály 1978-as vb-igazolványa (fotó: Puskás Intézet)
Visszavonulása után, 1963-ban Kőbányán kezdett edzősködni, majd külföldre ment és Bukovi Márton segédedzője lett a görög Olimpiakosz Pireusznál. Hazatérését követően 1968-tól a Komlói Bányászhoz került, aztán Nagykanizsán, Székesfehérváron, végül pedig Zalaegerszegre. 1989. december 31-én, hatvanegy évesen hunyt el. Húsz évvel később, 2009 májusában, az MTK Csömöri úti sporttelepét róla nevezték el.
