Az Aranycsapat kiváló támadója hetvenhat éve játszott először a magyar válogatottban.
1945. szeptember 30-án lépett először pályára a nemzeti csapatban Hidegkuti Nándor. Az akkor még a Herminamezei AC játékosa a románok ellen 7–2-re megnyert barátságos mérkőzésen két gólt is szerzett – ő lőtte az találkozó első gólját. „Fél órával a kezdés előtt értem ki a pályára, hogy megnézzem a mérkőzést. Szó sem volt arról, hogy én játszom! Hát a kapuban rohannak ám hozzám, hogy azonnal vetkőzzem, benne vagyok a csapatban. Szusza ugyanis megsérült, s nem volt kijelölve tartalékcsatár. Már előzőleg is kerestek a lakásomon. Végül kölcsönfelszerelésben játszottam. Amint mondják, jól. Két gólt lőttem” – így emlékezett később a debütálására Hidegkuti Nándor.
A második válogatottságára majdnem két évvel később került sor: az 1947-es Bulgária ellen 9–0-s magyar sikert hozó Balkán-kupa meccsen mesterhármast ért el.
Hidegkuti gólöröme az angolok ellen. (Fotó: Puskás Intézet)
Hidegkuti a magyar válogatott tagjaként 1947-ben Balkán-kupát, 1952-ben olimpiát, 1953-ban Európa-kupát, 1954-ben pedig világbajnoki ezüstérmet nyert. 1945 és 1958 között 69 fellépésén 39 alkalommal volt eredményes. Hidegkuti gólt lőtt az 1952-es olimpián, az 1954-es világbajnokság negyeddöntőjében Brazília ellen, majd a legjobb négy között Uruguay kapuját is bevette. 1953-ban az Európa-kupa elsőséget bebiztosító olaszok elleni 3–0-s siker során is beköszönt. Legemlékezetesebb teljesítményét mégis „az évszázad mérkőzésén” nyújtotta. A Wembleyben három góllal szomorította az angolokat – sőt az 1954-es „visszavágón” is betalált a háromoroszlánosoknak.
Hidegkuti Nándor 1958-as vb-igazolványa. (Fotó: Puskás Intézet/Hidegkuti-hagyaték)
Az utolsó válogatott mérkőzése – második világbajnokságán – a Mexikó elleni 4–0-ás vb-csoportmérkőzés volt 1958. június 15-én.
(A borítóképen Hidegkuti Nándor harmadik gólja az angolok ellen 1953-ból)
