1999. január 6-án hunyt el az Európa-bajnoki bronzérmes játékos.
Tichy Lajos 1935. március 21-én született Újpesten. A Budapesti Honvédhoz a Budapesti Lokomotívtól (ma BVSC-Zugló) került, első NB I-es mérkőzését a kispesti csapat színeiben 1954. március 7-én játszotta. A Salgótarjáni BTC elleni 3–1-re megnyert idegenbeli bajnokin Tichy Lajos az 58. percben állt be csereként, s a 84. percben alakította ki a végeredményt. Első bajnoki címét bemutatkozó szezonjában szerezte (13 mérkőzésen 8 találatot ért el), majd 1955-ben megnyerte játékos-pályafutása második, s egyben utolsó bajnoki aranyérmét. A második siker során 15 találkozón 12 góllal vette ki a részét a bajnoki elsőségből.
Tichy Lajos a Bp. Honvéd 1954-es bajnokcsapatának a tablóján – Bányai Nándor, Faragó Lajos és Rákóczi László aláírásával. (Fotó: Puskás Intézet)
Tichy Lajos 1954-től 1971-ig szerepelt a Bp. Honvédban. A csapatban 320 NB I-es mérkőzésen 247 gólig jutott, és ötször volt a magyar élvonal gólkirálya. Tichy 1959-ben Közép-európai Kupát nyert a klubbal, majd öt évvel később magyar kupa-győztes lett.
Tichy Lajos a Bp. Honvéd mezében (sötét mezben). (Fotók. Puskás Intézet)
A „nemzet bombázója” 1953-ban az ifjúsági válogatottal UEFA-tornát nyert, az A-válogatott 1955-ben játszott először. Első találkozóján, 1955. május 8-án Puskás Ferenc cseréjeként kapott lehetőséget a Norvégia ellen 5–0-ra megnyert oslói barátságos meccsen, s ő szerezte a magyar csapat ötödik találatát. Tíz nappal később Helsinkiben szintén Puskást váltotta és a finnek elleni 9–1-es magyar sikerhez duplával járult hozzá. Tichy pályafutása során 72 találkozón 51 alkalommal volt eredményes, ezzel negyedik a magyar válogatott góllövőlistáján. 1958-ban 3 mérkőzésen 4 gólt szerzett a svédországi világbajnokságon, négy évvel később pedig ötödik helyen végzett a nemzeti csapattal a vb-n. A chilei tornán az Anglia elleni 2–1-es győzelem alkalmával volt eredményes, illetve a Bulgária elleni 6–1-es magyar diadal során duplázott a csoportkörben. Az 1966-os angliai világbajnokságon is a magyar keret tagja volt, de nem lépett pályára a viadalon. Tichy 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmes lett a nemzeti együttessel, a belgiumi kontinenstornán a spanyolokkal vívott elődöntőben játszott. Az utolsó alkalommal kiírt Európa-kupában, amely 1955-től 1960-ig zajlott a magyar válogatottal ezüstérmesként zárt, valamint 7 találattal ő lett a sorozat gólkirálya. Tichy Lajos 1971. szeptember 1-jén búcsúzott a címeres meztől a Népstadionban rendezett Magyarország – Jugoszlávia barátságos mérkőzésen. A 2–1 hazai sikerrel zárult összecsapáson tíz percet játszott, helyét Dunai Antal vette át.
Tichy Lajos. (Fotó Puskás Intézet)
Visszavonulása után edzőként dolgozott, a rövid kuvaiti munkáját leszámítva szinte végig a Bp. Honvéd alkalmazásában állt. Az NB I-es gárdát 1976 és 1982 között irányította, amellyel az 1979–1980-as szezonban huszonöt év szünetet követően nyert újra magyar bajnokságot. „Mindig felnéztem Tichy Lajosra, nagyon tisztelem őt. 1979-ben az ő kérésére kerültem Kispestre. Ragaszkodott a leigazolásomhoz, miután a Honvéd ellen, még a Vác játékosaként megtetszett neki a játékom. Az új szezon első meccsén még nem futballoztam, de aztán a Ferencváros ellen betett és jól teljesítettem, ennek köszönhetően alapemberré váltam. A szezon végén huszonöt év után nyertük meg a csapattal a bajnokságot. Tichy Lajossal nagyon jó volt a kapcsolatom, játékospárti edzőnek tartottam. Az idősebb, már válogatott csapattársak elfogadták, hogy kifejezetten az ő kérésére érkeztem az együtteshez. Így sokkal könnyebben ment a beilleszkedésem. Majdnem azt mondhatom, hogy Tichy Lajos fiaként kezelt. Nagyon odafigyelt rám, sok hasznos tanáccsal látott el, próbált segíteni nekem a fejlődésben. Hálás vagyok érte és sokat köszönhetik neki” – mondta honlapunknak a 82-szeres magyar válogatott Garaba Imre.
NÉVJEGYE: TICHY LAJOS
Született: 1935. március 21., Újpest
Elhunyt: 1999. január 6., Budapest
Poszt: támadó
Válogatottság/gól (1955–1971): 72 mérkőzés/51 gól
Csapatai játékosként: MÉMOSZ SE (1947–1950), Bp. Lokomotív (1950–1953), Bp. Honvéd (1954–1971)
Kiemelkedő eredményei játékosként: Európa-bajnoki bronzérmes (1964), Európa-kupa 2. (1955–1960), Európa-kupa gólkirály (1955–1960 – 7 góllal), vb-5. (1962), UEFA-torna-győztes (1953), Közép-európai Kupa-győztes (1959), 2-szeres magyar bajnok (1954, 1955), 4-szeres magyar bajnoki 2. (1957–1958, 1963 ősz, 1964, 1969), 2-szeres magyar bajnoki 3. (1958–1959, 1970 tavasz), magyar kupa-győztes (1964), magyar kupa-döntős (1955, 1968, 1969), 5-szörös magyar gólkirály (1958–1959 –15 góllal, holtversenyben; 1960–1961 – 21 góllal, holtversenyben; 1961–1962 – 29 góllal; 1963 ősz – 13 góllal; 1964 – 28 góllal)
Klubjai edzőként: A Bp. Honvéd ifjúsági - és tartalékcsapatának edzője (1971–1976), Bp. Honvéd (1976–1982), al-Shabab (kuvaiti, 1982–1984), a Bp. Honvéd utánpótlás-szakágvezetője (1985–1989), a Bp. Honvéd/Kispest-Honvéd szaktanácsadója (1989–1999)
Sikerei edzőként: magyar bajnok (1979–1980), magyar bajnoki 2. (1977–1978), Közép-európai Kupa-döntős (1978)
(A borítóképen Tichy Lajos az utolsó NB I-es mérkőzésén, az 1971. június 20-i Bp. Honvéd – Vasas SC 1–1-re végződő bajnokin, amelyen ő szerezte a csapata vezető találatát.)
