84 éves az olimpiai bajnok kapus.
Szentmihályi Antal 1939. június 13-án született Győrben. A Győri ETO-nál indult a pályafutása, majd 1959-ben igazolt a Vasashoz. Angyalföldön kétszer volt magyar bajnok (1960–1961-ben és 1961–1962-ben) és egyszer nyert Közép-európai-kupát (1962-ben). Szentmihályi 1965-ben került Újpestre. A lila-fehér gárdával hatszor örülhetett magyar bajnoki címnek (1969-ben, 1970 tavaszán, 1970–1971-ben, 1971–1972-ben, 1972–1973-ben és 1973–1974-ben), valamint kétszer volt kupagyőztes (1969-ben és 1970-ben). Ő védte az újpesti kaput az 1968–1969-es Vásárvárosok kupája-döntő (VVK) mindkét mérkőzésén a Newcastle ellen, illetve ő állt a gólvonalon az 1973–1974-es Bajnokcsapatok Európa-kupája-elődöntőben (BEK) a Bayern Münchennel vívott párharc során is.
Szentmihályi Antal 1961 és 1969 között 31 alkalommal húzta magára a címeres mezt. 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmes volt, a legjobb négy között és a bronzmérkőzésen ő őrízte a nemzeti csapat kapuját. Ugyanebben az évben a tokiói ötkarikás játékokon aranyérmet nyert az olimpiai válogatottal. Az 1962-es és az 1966-os világbajnokságon a magyar válogatott keretének is tagja volt, de csak az utóbbi tornán lépett pályára. Az angliai világbajnokságon a Portugália elleni csoportmeccsen védett.
1974-es visszavonulását követően szakvezetőként vállalt szerepet. Dolgozott Székesfehérváron, Tatabányán, az MTK-nál, a BVSC-nél, Kecskeméten, Diósgyőrben, külföldön pedig Kuvaitban és a Maldív-szigeteken irányított csapatokat. A Tatabányával 1979–1980-ban ötödik, a Videotonnal két évvel később a negyedik helyen zárt az NB I-ben. A székesfehérvári csapattal 1982-ben a magyar kupa-döntőbe is bejutott.
Isten éltesse, Szentmihályi Antalt!
(A borítóképen Szentmihályi Antal edzői igazolványa.)
