58 éve halt meg a Ferencváros 11-szeres válogatott védője.
Kispéter Mihály 1919. október 16-án Szegeden született. Eleinte a szegedi Móravárosban futballozott, majd 1939-ben a Szolnoki MÁV-hoz igazolt. Első sikerét a szolnoki csapattal érte el, miután együttese 1941-ben a Magyar Kupa-döntőben 3–0-ra legyőzte a Salgótarjáni BTC-t. Egy évvel később az NB I-ben lett bronzérmes a gárdával. Kispéter Mihály 1945-ben került a Debreceni VSC-hez, két évvel később pedig a Ferencvárosi TC-hez igazolt.
Kispéter Mihály szolnoki játékosként kapott 1942-es Szt. István kupa ezüstérme. (Fotó: Puskás Intézet)
A Ferencvárosban 1947-től 1957-ig játszott. Kispéter az 1948–1949-es szezonban magyar bajnokságot nyert, és ő volt az év labdarúgója. Érdekesség, hogy már a visszavonulása után 1958-ban lett kupagyőztes az FTC-vel, ugyanis az 1955–1956-os kupadöntőt a forradalom és szabadságharc eseményei miatt csak 1958-ban játszották le. (A Ferencváros 2–1-re verte a Salgótrajáni BTC-t a fináléban.)
Kispéter Mihály (balról a harmadik) a Ferencvárosi mexikó túrájának egyik edzésén.
Kispéter Mihály a magyar labdarúgó-válogatottban 1941 és 1953 között 11-szer szerepelt, az 1947-es Balkán-kupa győzelem során a Románia elleni 3–0-s siker alkalmával lépett pályára. A magyar győzelemmel zárult 1948–1953-as Európa-kupában pedig az osztrákok elleni 3–2-es vereség során kapott lehetőséget Bécsben.
Kispéter Mihály a Bp. Honvéd 1964-es kupagyőztes vezetőedőjeként (középen, a játékosok mögött). (Fotó: Puskás Intézet)
Az FTC egykori csapatkapitánya a visszavonulását követően 1957-től 1963-ig a GANZ MAVÁG együttesét irányította, majd 1963-tól a Budapesti Honvéd vezetőedzője volt. Kispéter Mihály irányításával a piros-feketék 1964-ben elhódították a magyar kupát. Két évvel később, 1966. január 19-én a tatai edzőtáborban futballozás közben szívrohamot kapott. A mindössze 47 évesen elhunyt kiválóság nevét az FTC Utánpótlás Centrumában az egyik pálya viseli. Nyughelye a Farkasréti temetőben van.
