Négy éve hunyt el a korábbi magyar szövetségi kapitány.
Kovács Ferenc 1934-ben született Budapesten. Az MTK saját nevelésű labdarúgójaként mutatkozott be az élvonalban. A kék-fehérekkel 1957–1958-as szezonban magyar bajnokságot nyert, 1955-ben és 1963-ban Közép-európai Kupa-győztes volt, továbbá 1964-ben a Kupagyőztesek Európa Kupájában (KEK-ben) is döntőt játszhatott. A fináléban az MTK 3–3-s döntetlent játszott a Sporting Lisszabonnal, viszont az újrajátszott döntőben a portugálok már 1–0-ra győztek a magyar csapat ellen.
Az 1964-es KEK-döntő, Sporting Lisszabon – MTK (3–3) műsorfüzete. (Fotó: Puskás Intézet)
Kovács Ferenc a nemzeti csapatban egyszer, 1955. november 13-án a svédek ellen léphetett pályára. Öt évvel később tagja volt a magyar olimpiai válogatottnak, amely a római ötkarikás játékokon bronzérmes volt.
Az 1955-ös Magyarország – Svédország (4–2) műsorfüzete. (Fotó: Puskás Intézet)
Edzőként 1968-ban az MTK-val, 1992-ben pedig az Újpesttel jutott el a Magyar Kupa-döntőig. Szakvezetőként a legnagyobb sikereit a Videotonnál érte el, ahol három időszakban is tevékenykedett. 1976-ban a Ferencvárossal szemben az utolsó pillanatban veszítették el a bajnoki versenyfutást a piros-kékek, míg második fehérvári periódusában az 1984-85-ös szezonban az UEFA Kupa döntőjéig kormányozta a Vidit, amely a Real Madrid elleni fináléban a Santiago Bernabéuban rendezett második mérkőzésen 1–0-ra tudott nyerni, ám 3–1-es összesítésben a spanyol gigász bizonyult jobbnak. Kovács Ferenc ezzel az egyetlen lett, aki játékosként és edzőként is magyar csapattal játszott döntőt nemzetközi kupában. Az kiváló szakember a magyar válogatottat 1978 és 1979 között 8 találkozón irányította. Kovács Ferenc 2018. május 30-án, életének nyolcvanötödik évében hagyott itt bennünket.
