Száz éve született az ötszörös magyar válogatott MTK kiválóság, a magyar bajnok és kupagyőztes Kovács József.
Az olimpiai bajnok labdarúgó, Kovács Imre öccse, József 1923. július 29-én Budapesten látta meg a napvilágot. Érdekesség, hogy a két testvér egyszerre mutatkozott be a magyar élvonalban a BSzKRT SE (ma BKV Előre SC) játékosaként 1940. október 10-én a Ferencvárosi TC elleni 4–4-re végződő bajnokin. A 17 évesen debütáló Kovács II (a bátyja volt Kovács I) a szezonban még egy meccsen kapott lehetőséget a bajnokságban, szintén az FTC ellen.
Gellér Sándor fogja a labdát, Deák „Bamba” Ferencet Kovács József próbálja feltartani. (Fotó: Puskás Intézet/Gellér-hagyaték)
A következő NB I-es találkozójára négy és fél évet kellett várnia. Az MTK színeiben a Győri Vasas ETO elleni idegenbeli meccsen játszott először az élvonalban, a 3–1-es vendégsiker során rögtön góllal mutatkozott be. A több névváltozáson átesett MTK-val kétszer volt bajnok, nyert magyar kupát és Közép-európai Kupát (KK).
Kovács József az MTK kezdőcsapatában. (Fotó: Puskás Intézet/Gellér-hagyaték)
Kovács József (jobbra) nézi Gellér Sándor (balra) védését. (Fotó: Puskás Intézet/Gellér-hagyaték)
A klubhűségéről ismert Kovács II csaknem háromszázszor ölthette magára a klub mezét. Utoljára 1956. július 14-én a Rapid Wien ellen 4–3-ra elveszített KK-mérkőzésen játszott a csapatban.
Gellér Sándor húzza le a labdát, közben Puskás Ferenc (sötét mezben, fehér nadrágban), Kovács József (középen) és Kovács Imre (jobbra) figyeli. (Fotó: Puskás Intézet/Gellér-hagyaték)
A magyar labdarúgó-válogatottban 1948-tól 1951-ig öt hivatalos – és tíz nem hivatalos – mérkőzésen lépett pályára. Bátyjával, Imrével egy napon, 1948. május 23-án először húzhatták magukra a nemzeti csapat felszerelését. A két testvér mégsem egy meccsen játszott együtt, hiszen Imréék Budapesten verték 2–1-re barátságos mérkőzésen Csehlszovákiát, míg Józsefék meglepetésre gól nélküli döntetlent játszottak Tiranában, Albániával a Balkán-kupában. (Érdekesség, hogy tiranai összecsapáson játszott utoljára a magyar válogatottban Kubala László.) A Kovács testvérek három találkozót játszottak együtt a nemzeti csapatban (1950-ben Magyarország – Albánia 12–0, 1951-ben Magyarország – Lengyelország 6–0 és Csehszlovákia – Magyarország 1–2). Később Sebes Gusztáv Kovács József helyett Buzánszky Jenőt favorizálta a jobboldalon, így kimaradt az Aranycsapat sikereiből.
A magyar B-válogattot tagjaként Csehszlovákia ellen. (Fotó: Puskás Intézet/Gellér-hagyaték)
NÉVJEGY: KOVÁCS JÓZSEF
Született: 1923. július 29., Budapest
Elhunyt: 2001. szeptember 7., Budapest
Posztja: hátvéd
Válogatottság/gól: 5/– (1948–1951)
Csapatai játékosként: BSzKRT SE (1940–?), Nagybányai SE (?–1945), MTK/Textiles SE/Budapesti Bástya/Budapesti Vörös Lobogó (1945–1957)
Kiemelkedő eredményei játékosként: 2-szeres magyar bajnok (1951, 1953), 5-szörös magyar bajnoki ezüstérmes (1948–1949, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955), magyar bajnoki bronzérmes (1949–1950), magyar kupa-győztes (1952), Közép-európai Kupa-győztes (1955)
Kovács József alkalmazotti igazolványa. (Fotó: Puskás Intézet)
1962-től edzőként dolgozott alacsonyabb osztályú csapatoknál (Emag, Kőbányai Lombik, Vasas Ikarusz), majd Egyiptomban vállalt munkát. Irányította az élvonalbeli Ismaily SC-t, illetve szövetségi edző volt a válogatottnál. 1970-ben tért haza a Pécsi Ércbányász vezetőedzőjeként. Kovács József 1973-ban ült le az akkor harmadosztályú Budapesti Vasas Izzó kispadjára. Vezetésével a klub megnyerte az 1974–1975-ös szezonban a NB III Délkeleti-csoportot, s ezzel feljutott a másodosztályba. Az 1977–1978-as idényben ezüstérmes lett az együttessel az NB II-ben. Így utolsó évadában a csapatnál az NB I-ben dirigálhatta a gárdát. A szezon végén kiesett a klub, és Kovács Szegedre került. A SZEOL AK trénereként első idényében bronzérmes volt az NB II Közép-csoportban, majd a bajnokságot megnyerve feljutott az élvonalba a csapattal. Az NB I-ben hat vereség miatt a hatodik forduló után változtattak Szegeden. Azonban a Kovács Józsefet váltó Pataki Tamással is simán kiesett a bajnoki esztendő végén a klub.
Kovács József belépőigazolványa a Népstadionba. (Fotó: Puskás Intézet)
„Kovács Józsi bácsit a példaképemnek tartom máig. Amikor kérdezik tőlem, mely edzőm volt rám a legnagyobb hatással, mindig az ő nevét mondom. Rengeteget tanultam tőle, csüngtem a szavain. Amit mondott, az szentírás volt számomra. Ő is védőként játszott, akárcsak én, ezért sok hasznos tanáccsal tudott ellátni. Két évig dolgoztam vele a csapatnál. Nagyon hálás vagyok neki, mert egy súlyos bokatörés után kaptam meg tőle a bizalmat. Sokat kihozott belőlem, rengeteget fejlődtem a kezei alatt, neki is köszönhetem, hogy eljutottam játékosként az első osztályig. Józsi bácsi sosem vágott fel a pályafutásával, mégis nagyon tiszteltük őt. Megkövetelte a fegyelmet és a rendet, fontos volt neki a csapategység. Ezt tőle tanultam, később edzőként én is erre törekedtem a csapataimnál. Emlékszem a Dorog elleni kupameccsen fiatalként már leültetett a kispadra. A csapatnál az volt szokás, hogy a mérkőzés után a klubszobában még egy órát együtt marad a társaság. Én még nem tudtam, hogy mi a rend, ezért tíz perc után elmentem a mennyasszonyom kézilabda-mérkőzését megnézni anélkül, hogy szóltam volna neki. Ezután megbüntetett, kihagyott a keretből, és nem játszottam. Itt tanultam meg a csapategység fontosságát, és hogy a gárdának a pályán kívül is össze kell tartani. Remek lecke volt ez nekem. Kedveltem Kovács Józsi bácsit, jó ember volt.” – mondta honlapunknak Kovács József Bp. „izzós” játékosa, a volt olimpiai válogatott Gálhidi György. A korábbi NB I-es labdarúgó és vezetőedző az előző idényben az egyiptomi másodosztályban lett ezüstérmes a La Viena FC trénereként, és nem rég tért vissza Magyarországra.
