Nyolcvan éve született az 1968-as olimpiai döntő magyar hőse.
Menczel Iván 1941. december 14-én Karancsalján látta meg a napvilágot. Menczel 12 évesen a Salgótarjáni Bányász csapatában kezdett el futballozni, majd 1963-ban igazolt Tatabányára. A bányászvárosi gárda játékosaként az 1964-es és az 1966-os magyar bajnokság végén bronzérmet akasztottak a nyakába.
Menczel Iván 1968-as bajnoki bronzérme (Fotó: Puskás Intézet/Menczel-hagyaték)
1968-ban került a Vasashoz. Az angyalföldi csapattal további két NB I-es bronzéremmel (1968, 1970-1971) gazdagította éremkollekcióját. Karrierjét a budapesti Vasas Izzó együttesében fejezte be 1976-ban.
Menczel Iván (balra) csatázik a labdaért 1971-ben a Vasas–Pécs (2–1) bajnokin. (Fotó: Puskás Intézet/Menczel-hagyaték)
Menczel Iván a magyar válogatottban hivatalos mérkőzésen soha sem lépett pályára, de 1962-ben tagja volt a chilei világbajnokságon részt vevő magyar keretnek. 1968-ban pedig a magyar olimpiai válogatottal szerepelt a Mexikóvárosban rendezett ötkarikás játékokon.
Menczel Iván „a Vasas Örökös bajnoka” emlékérme. (Fotó: Puskás Intézet/Menczel-hagyaték)
Az 1968-as mexikói olimpia összesen mérkőzésén lehetőséget kapott. Menczel szerezte a magyar csapat első gólját a tornán. Az olimpián háromszor volt eredményes, a csoportkörben Salvador és Izrael ellen, valamint a döntőben Bulgária kapuját vette be. A finálé 41. percében Menczel egyenlített, majd kiosztott két gólpasszt, a mieink pedig 4–1-re győztek a bolgárok ellen. A mérkőzésen kemény, sokszor durvaságig fajuló szabálytalanságok történtek, ezért a játékvezető három bolgár játékost és a negyedik gólunk szerzőjét, Juhász Istvánt is kiállította.
Menczel Iván 1968-as olimpiai diplomája (Fotó: Puskás Intézet/Menczel-hagyaték)
Menczel Iván 2011. november 25-én Salgótarjánban hunyt el. Fia, Menczel Gábor a népszerű Bonanza Banzai nevű zenekar billentyűs zenésze volt 1988 és 1994 között.
