Kilencvennégy éve született az olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes játékos.
Palotás Péter (eredetileg: Poteleczky Péter) 1929. június 27-én Budapest III. kerületében jött a világra. A III. Kerületi TV csapatában kezdte karrierjét, az MTK-hoz 1948-ban igazolt. A klubbal háromszor volt magyar bajnok (Budapesti Bástya néven 1951-ben, Budapesti Vörös Lobogó néven 1953-ban és MTK néven 1957–1958-ban).
Palotás Péter (jobbra fehérben) győztes gólja az 1955. december 4-i Vörös Lobogó – Pécsi Dózsa (1–0) NB I-es mérkőzésen. (Fotó: Puskás Intézet)
Palotás 1952-ben magyar kupa-diadalt ünnepelhetett, a 3–2-re megnyert döntőben ő szerezte csapata harmadik gólját a Dorog ellen. Három évvel később Közép-európai Kupa (KK) arannyal bővült éremkollekciója. A Bajnokcsapatok Európa-kupájában (a BEK-ben) az ő nevéhez fűződik a sorozat történetének első mesterhármasa. Palotás az Anderlecht ellen köszönt be háromszor az MTK játékosaként.
Balról jobbra:Kocsis Sándor, Gellér Sándor, Puskás Ferenc, Palotás Péter, Machos Ferenc, Mándi Gyula, Buzánszky Jenő, Kárpáti Béla és Sebes Gusztáv. (Fotó: Puskás Intézet/Gellér-hagyaték)
A kiváló támadó 1950 és 1956 között 24 találkozón 18 alkalommal volt eredményes a magyar válogatottban. A nemzeti együttessel 1952-ben olimpiát nyert, egy évvel később Európa-kupa-győztes lett, majd 1954-ben világbajnoki ezüstérmes volt.
Palotás Péter 1954-es NB I-es ezüstérme. (Fotó: Puskás Intézet)
1958-ban, 29 évesen szívbántalmak miatt kellett visszavonulnia. Nyolc évvel később, mindössze 37 évesen pedig szívelégtelenség miatt hunyt el tragikusan korán. Palotás Péter nyughelye az Óbudai Temetőben található és a Nemzeti Sírkert része.
(A borítóképen Palotás Péter /balra/ és Lóránt Gyula /jobbra/ az 1955. június 5-i Budapesti Honvéd – Vörös Lobogó 5–2 NB I-es bajnokin.)
