Tizenhat éve halt meg a 37-szeres magyar válogatott játékos.
Páncsics Miklós 1944. február 4-én a Bács-Kiskun vármegyei Garán látta meg a napvilágot. A Ferencvárosi TC saját nevelésű labdarúgója 19 évesen, 1963. augusztus 19-én mutatkozott be az NB I-ben a Komlói Bányász ellen 4–0-ra megnyert idegenbeli bajnokin. Páncsics a zöld-fehér klubot 1974-ig szolgálta, ezen időszak alatt háromszor volt magyar bajnok és egyszer nyert kupát. Az 1964–1965-ös Vásárvárosok kupájában (VVK) nem játszott, így kimaradt az FTC kupagyőzelméből. Három évvel később már alapembere volt a Ferencvárosnak, amely ismét VVK-döntőig menetelt, de a fináléban kikapott az angol Leeds Unitedtől. A hátvéd 1974-ben igazolt a Budapesti Honvédhoz, kispesti csapatban három évet töltött, majd az alacsonyabb osztályú Építők SC-hez került, 1981-ben itt fejezte be pályafutását.
Az 1967-es NDK – Magyarország (1–0) Európa-bajnoki selejtező mérkőzésfüzete – ezen a találkozón debütált Páncsics Miklós a magyar válogatottban. (Fotó: Puskás Intézet)
Páncsics Miklós 1967-től 1973-ig 37 mérkőzésen szerepelt a nemzeti csapatban, amellyel az 1972-es Európa-bajnokságon negyedik helyen végzett. Az olimpiai válogatottal megnyerte az 1968-as mexikóvárosi ötkarikás játékokat, négy esztendő múlva pedig a müncheni olimpián volt a magyar együttessel.
Az 1968-as olimpián résztvevő magyar labdarúgó-válogatott üdvözlőlapja – Páncsics Miklós aláírásával. (Fotó: Puskás Intézet)
Visszavonulása után a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) főtitkáraként dolgozott 1982 és 1987 között. 1988-ban a magyar terem-labdarúgó-válogatott menedzsere lett, 1995-től a Sopron csapatának szakmai vezetője volt. Ezután 1997-től 2000-ig az FTC labdarúgó-szakosztályának a menedzser-igazgatói posztját töltötte be. Páncsics Miklós 63 évesen, 2007. augusztus 7-én hunyt el Budapesten. Sírja a Farkasréti temetőben található. Szobra az FTC olimpiai bajnokainak sétányán, a klub népligeti edzőközpontjában látható.
