Puskás Ferenc halálának 16. évfordulóján korábbi játékostársaival, Vasas Mihállyal és Halmai Józseffel beszélgettünk.
Vasas Mihály, aki kétszer szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban, s Bödör László után a második legidősebb válogatottunk, szép emlékeket őriz Puskás Ferencről. „A Salgótarjáni Bányász játékosaként többször játszottam Puskás Ferenc ellen. Remek csapat volt akkoriban a Budapest Honvéd, szinte lehetetlen volt őket legyőzni. Nekünk egyszer sikerült megszorongatnunk Puskásékat, amikor gól nélküli döntetlent értünk el Salgótarjánban. Kedveltem Puskás Ferencet, jó kapcsolatban voltunk, engem Kisbányásznak hívott, mert Salgótarjánban bányászcsapat volt. Mindig ámulatba ejtett, ha ellenfélként találkoztunk a pályán. Nem volt hozzáfogható labdarúgó. Egyszer gólt lőttem Puskásék ellen, erre nagyon büszke vagyok” – idézte fel emlékeit honlapunknak az MTK-val 1964-ben a Kupagyőztesek Európa-kupája-döntőben pályára lépő korábbi labdarúgó.
„Puskás Öcsi állandóan kint volt a kispesti pályán, így 1945 augusztusában ő vezette a Kispesti AC – Wekerletelepi SC kölyökmeccset, amelyen futballoztam. Én a WSC-ben játszottam, pedig kispesti születésű vagyok. A mérkőzés után Puskás mondta, hogy menjek Kispestre, de ekkor már leigazolt a Wekerletelepi csapat, ezért nem valósult meg a váltás. Később aztán innen vitt el az Újpest” – mesélte weboldalunknak az Újpest, a Sztálinvárosi Vasmű és az MTK korábbi játékosa, Halmai József, aki az elemi iskolában osztálytársa volt Puskás Ferenc feleségének, Hunyadvári Erzsébetnek.
„Jó barátságot ápoltunk Puskás Ferenccel. Néhány alkalommal játszottam ellene az élvonalban, majd egy ideig egy utcára laktunk egymástól. Ritka, hogy valaki ennyire jó ember legyen, mint ő. Annak idején mesélték, hogy a Budapest Honvéd szezonvégi jutalomosztásánál Puskás kijelentette: azok, akik nem játszanak a válogatottban, több prémiumot kapjanak, mint a válogatottak, mert ők a nemzeti csapatnál úgyis megkeresik ezt az összeget. Öcsivel aztán a forradalom után is tartottuk a kapcsolatot. Az édesanyja például a mi otthonunkban található telefonon tudott beszélni néha a fiával. A pályafutása befejezését követően a barátaimmal meglátogattam Madridban. Elképesztő vendéglátásban részesített minket. Amikor aztán először jött vissza Magyarországra, szintén találkoztunk, majd a rendszerváltás után egészen az utolsó pillanatig barátságban maradtunk” – mondta Halmai József, aki a magyar B-válogatottban jutott lehetőséghez, illetve egyszer tartalék volt az A-válogatottban.
