Hét éve hunyt el Buzánszky Jenő.
Buzánszky Jenő Újdombóváron született 1925. május 4-én. A Dombóvári Vasutasban kezdte pályafutását, majd Pécsre került, innen pedig 1947-ben a Dorogi Bányászhoz igazolt. Dorogon kezdetben csapattársak voltak Grosics Gyulával, ám a „Fekete Párducot” nem sokkal később a MATEOSZ csapata igazolta le. Buzánszky Jenő egészen 1960-as visszavonulásáig hű maradt a városhoz.
Buzánszky Jenő olimpiai kitűzője (fotó: Puskás Intézet/Buzánszky-hagyaték)
Buzánszky 1950. november 12-én a Bulgária – Magyarország 1–1-re végződő barátságos meccsen lépett először pályára a magyar válogatottban. „Kazal” 1950 és 1956 között 48 alkalommal játszott a nemzeti csapatban, amellyel 1952-ben olimpiát, 1953-ban Európa-kupát, 1954-ben pedig világbajnoki ezüstérmet nyert. Szerepelt az olimpiai döntőben, az 1953-as angol-magyar 3–6-on, az 1954-es magyar–angol 7–1-en, valamint az ’54-es vb összes mérkőzésén.
Buzánszky Jenő MLSZ igazolványa (fotó: Puskás Intézet/Buzánszky-hagyaték)
Aktív pályafutását követően, 1961–től 1972–ig edzőként dolgozott, majd a futball irányításában is részt vett a Komáromi, a Komárom–Esztergom Megyei, illetve a Magyar Labdarúgó Szövetségben betöltött pozícióin keresztül. 2010 májusa óta az ő nevét viseli a dorogi stadion. Számos kitüntetése mellett, 2011–ben a Nemzet Sportolói közé választották, barátjával és egykori játékostársával, Grosics Gyulával együtt. Buzánszky Jenő 2015. január 11-én hunyt el.
