Kilencvenhárom éve született az MTK és a magyar válogatott legendás alakja, Sándor Károly.
A kiváló támadó 1928. november 26-án született Szegeden. A szegedi Móravárosi Kinizsiben kezdett el focizni 1945-ben. Két évvel később, 1947-ben szerződtette az MTK, amelyhez egész pályafutása alatt hű maradt. A fővárosi klub többször váltott nevet: 1949 és 1956 között háromszor: Textilles, Bp. Bástya, Bp. Vörös Lobogó. Sándor Károly háromszor nyert magyar bajnokságot a csapattal (1951, 1953, 1957-1958), kétszer Közép-európai Kupát (1955, 1963) és egyszer Magyar Kupát (1952), valamint 1964-ben pedig KEK-döntős volt az együttessel. Sándor Károly 379 bajnoki mérkőzésen (mellyel nem mellesleg klubrekorder) 182 gólt szerzett.
Puskás Ferenc és Sándor Károly civilben. (Fotó: Puskás Intézet)
A válogatottban 1949 és 1964 között 75 alkalommal szerepelt és 27 gólt szerzett. Az ötvenes évek elején többnyire tartalék volt, mivel Budai II volt a vetélytársa a jobbszélső posztján. Sebes Gusztáv inkább a Honvéd játékosát favorizálta, aki kiválóan összeszokott Kocsissal. Sándor így lemaradt az 1952-es olimpiai aranyról, nem játszhatott az évszázad mérkőzésén – csak csere volt –, és az 1954-es világbajnokságra sem nevezték, bár kiutazott a csapattal. 1962-től a válogatott csapatkapitánya volt, Grosicstól örökölte a karszalagot. Részt vett az 1958-as svédországi és 1962-es chilei világbajnokságon.
Sándor Károly 2014. szeptember 10-én, 85 évesen hunyt el. Nevét az MTK labdarúgó akadémiája őrzi.
