Sárosi György születésének 111. évfordulóján a magyar válogatott nyújtott teljesítményét vizsgáljuk.
A Ferencvárosi TC történetének legeredményesebb labdarúgója (647 mérkőzésen 641 gól!) 1912. szeptember 16-án látta meg a napvilágot Budapesten. Sárosi György a magyar válogatott 19 éves kora előtt, 1931. május 21-én a Jugoszlávia ellen 3–2-re elveszített barátságos meccsen debütált. A nemzeti csapatban 1931-től 1943-ig 62 hivatalos fellépésen 42 alkalommal örvendeztette meg a magyarokat. Ezzel ötödik a magyar válogatott örök góllövőlistáján. (Nem beszélve arról, hogy 30 nem hivatalos mérkőzésen 34 találatot jegyzett a nemzeti együttesben.)
Sárosi György nemzeti színekben egy ezüstéremmel és két bronzéremmel büszkélkedhet. Négy évvel az első világbajnoksága (az olaszországi tornán 1 gólt szerzett) után, az 1938-as vb-n második volt a válogatottal. A franciaországi vb-n minden mérkőzésen (az olaszok elleni fináléban is) betalált, összesen öt gólig jutott, amellyel a góllövőlista második helyén zárt – holtversenyben Zsengellér Gyulával és az olasz Silvio Piolával. A két bronzérmet az Európa-kupa 1931–1932-es és az 1933–1935-ös szerezte. Utóbbi kiírásnak – a svájci Leopold Kielholzcal holtversenyben – 7 találattal gólkirálya volt Sárosi.
A legeredményesebb összecsapása a válogatottban 1937. szeptember 19-én a Csehszlovákia elleni 8–3-ra megnyert barátságos mérkőzés volt Budapesten. Sárosi doktor hét(!) góllal vette ki a részét a sikerből.
