Száz éve született a labdarúgó NB I-ben a legtöbb gólt szerző játékos.
Szusza Ferenc 1923. december 1-jén Újpesten látta meg a világnapot. A kiváló támadó 1940-ben került az Újpesthez és az egész karrierje során ott játszott. Első NB I-es mérkőzését a 18. születésnapja előtt, 1941. augusztus 24-én játszotta. A fiatal Szusza rögtön góllal nyitott, ő szerezte az újpestiek második találatát az Elektromos FC ellen 5–4-re megnyert bajnokin. A lila-fehérek ikonja elképesztő iramban termelte a gólokat a magyar bajnokságban, legeredményesebb szezonjában, az 1945–1946-os szezonban 45 találatot ért el. Azonban a 66 gólos Deák „Bamba” Ferenc és az 51 gólos újpesti csapattárs, Zsengellér Gyula mögött ez is „csak” a harmadik helyre volt elég a góllövőlistán. Szusza Ferenc sosem lett az NB I gólkirálya, mégis 393 találat fűződik a nevéhez, s ezzel mindmáig a magyar élvonal legtöbb gólt szerző játékosa.
Szusza Ferenc (balról az első) és Puskás Ferenc (középen) a Ferencváros kölcsönjátékosaként az olaszországi reptéren. Talán hihetetlennek hangzik, de Szusza (Puskással együtt) 1947 nyarán a Ferencváros kölcsönjátékosaként szerepelt a zöld-fehérek mexikói túráján. (Fotó: Puskás Intézet)
Szusza 1940-től 1961-ig játszott Újpesten. Ez alatt 12 bajnoki érmet gyűjtött a lila-fehér klubbal, a legfényesebbet, az aranyat négyszer érdemelte ki. 1945 tavaszán, az 1945–1946-os idényben és az 1946–1947-es szezonban örülhetett bajnoki címnek, majd pályafutása alkonyán, az 1959–1960-as szezonban ünnepelhetett bajnoki elsőséget. Utóbbi sikerhez már 37 évesen 22 NB I-es mérkőzésen 15 góllal járult hozzá. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után ő is részt vett a Budapesti Honvéd dél-amerikai túráján, ezért 1957 júniusáig eltiltották, de aztán májusban amnesztiát kapott.
Az újpesti futballcsapat 1957 tavaszi bajnoki programfüzete. (Fotó: Puskás Intézet)
Szusza Ferenc (középen) újpesti mezben. (Fotó: Puskás Intézet)
A „Mágus” (ahogyan később Spanyolországban becézték a szurkolók) a magyar labdarúgó-válogatottban 1942. június 14-én a Horvátország elleni barátságos mérkőzésen varázsolt először. Az 1–1-re végződő budapesti találkozón ő szerezte a magyar csapat gólját. Szusza 1956-ban játszott utoljára a válogatottban, de mégis csak 24 mérkőzésen kapott lehetőséget, amelyeken 18 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját. Az újpesti ikon 1947-ben Balkán-kupát nyert a nemzeti együttessel, illetve az 1948–1953-as Európa-kupában 5 meccsen 3 góllal vette ki a részét a magyar diadalból. Ennek ellenére az Aranycsapat sikereiből kimaradt, sem az 1952-es olimpiai bajnok keretbe, sem az 1954-es világbajnoki ezüstérmes csapatba nem hívta meg Sebes Gusztáv.
KÉP
Balról jobbra: Hidegkuti Nándor, Czibor Zoltán, Puskás Ferenc, Buzánszky Jenő és Szusza Ferenc. (Fotó: Puskás Intézet)
Szusza Ferenc visszavonulása után első edzői feladatait Újpesten kapta segédedzőként. 1962-ben Győrbe került, majd egy év után visszatért Újpestre. Innen ismételten Győrbe vezetett útja, ahol 1967-ben bajnoki bronzérmes és kétszer Magyar Népköztársasági Kupa-győztes lett a Győri Vasas ETO-val. (Az évben több kupadöntőt rendeztek, április végén a Ferencvárost győzték le 3–2-re Szuszáék a megismételt fináléban, novemberben pedig a Salgótarjáni BTC-t múlták felül 1–0-ra.) Ezt követően rövid ideig Egerben vállalt munkát, majd Lengyelországban a Górnik Zabrze együttesének kispadjára ült le. A klubbal 1971-ben megnyerte a lengyel bajnokságot és a lengyel kupát. Ezután a Real Betisnél dolgozott öt évig, a kiesés után a gárdát bajnokként juttatta fel a spanyol élvonalba az 1972–1973-as idényben. 1977-ben már nem ő dirigálta a Betist a Király Kupa-győzelem alkalmával. Szusza 1978-tól 1979-ig az Atlético Madridot irányította. Edzői karrierje utolsó állomása az Újpest volt, szeretett klubjánál 1980 és 1981 között dolgozott utoljára vezetőedzőként.
Hugo Sánchez, Puskás Ferenc, Zsengellér Gyula, Szusza Ferenc és Deák „Bamba” Ferenc 1997. január 20-án az IFFHS müncheni gáláján. (Fotó: Puskás Intézet)
„Az egyik legjobb labdarúgó volt, akivel együtt futballoztam a pályafutásom során. Újpesten óriási legendának számított, mindenki nagyon tisztelte Szusza Ferencet. Mindig segített a fiatalabb csapattársainak, külön figyelt ránk és hasznos tanácsokkal látott el bennünket. Már rutinos futballistának számított, amikor Újpesten együtt játszottunk, de még ekkor is látszott, hogy mekkora klasszis volt. Egyszerűen imádta a labdát, kiválóan bánt vele. A sikerei ellenére nem tekintette magát különlegesebbnek másoknál. Barátságos, csendes, segítőkész, nagyon rendes emberként ismertem meg. Két évig voltunk csapattársak, majd később edző volt Újpesten. Emlékszem, mikor egyszer Szombathelyen játszottunk és ő volt már a vezetőedzőnk. Kiderült, a sofőrünk ivott, ezért, hogy ne legyen baj ő hozta a csapatot. Ilyen személy volt Szusza Ferenc, mindig lehetett számítani rá” – mondta a hatszoros magyar bajnok, tizenkilencszeres válogatott Káposzta Benő.
Szusza Ferenc 82 évesen, 2006. augusztus 1-jén hunyt el Budapesten. Sírja a Megyeri úti temetőben található és része a Nemzeti Sírkertnek. Nevét 2003. október 25. óta viseli az Újpest stadionja.
NÉVJEGY: SZUSZA FERENC
Született: 1923. december 1., Budapest
Elhunyt: 2006. augusztus 1., Budapest
Posztja: támadó
Válogatottság/gól: 24/18 (1942–1956)
Csapatai játékosként: Juta (1936–1940), Újpest FC/Újpesti TE/Budapesti Dózsa/Újpesti Dózsa (1940–1961)
Kiemelkedő eredményei játékosként: 4-szeres magyar bajnok (1945 tavasz, 1945–1946, 1946–1947, 1959–1960), 3-szoros magyar bajnoki ezüstérmes (1941–1942, 1942–1943, 1960–1961), 4-szeres magyar bajnoki bronzérmes (1950 ősz, 1951, 1952, 1957 tavasz), Balkán-kupa-győztes (1947), Európa-kupa-győztes (1948–1953)
Klubjai edzőként: Újpesti Dózsa, segédedző (1961–1962), Győri Vasas ETO (1962–1963), Újpesti Dózsa (1963–1965), Győri Vasas ETO (1966–1968), Egri Dózsa (1969), Górnik Zabrze (lengyel, 1970–1971), Real Betis (spanyol, 1972–1976), Atlético Madrid (spanyol, 1978–1979), Újpesti Dózsa (1980–1981)
Sikerei edzőként: 2-szeres magyar kupa-győztes (mindkétszer 1967-ben), magyar bajnoki bronzérmes (1967), lengyel bajnok (1970–1971), lengyel kupa-győztes (1971), spanyol másodosztályú bajnok (1972–1973)
