Templomba indult, Puskás helyett játszott

2022-04-01

Puskás Ferenc születésének 95. évfordulóján volt csapattársával, Bárfy Antallal beszélgettünk a legendás tízesről.

„A gyerekek a grundokról kerültek be a fociklubokhoz. Társadalmi munkaként a labdarúgást kedvelő egyszerű emberek járták a grundokat és próbálták kiválogatták azokat a fiúkat, akik később a Kispestre vagy mondjuk a Ferencvároshoz mehettek. Engem Szűcs Nándi bácsi – aki nyakkendő-kereskedő volt – hívott a Kispesthez, mert tetszett neki, ahogyan futballozom. Ezután ismertem meg a csapatnál Puskás Ferencet” – mesélte honlapunknak a Budapest Honvéd és a Vasas magyar bajnoka, Bárfy Antal, akinek lánya, Bárfy Ágnes 79-szeres női magyar labdarúgó válogatott.

Bárfy Antal dedikált fotója. (Fotó: Puskás Intézet)

Mikor játszott együtt először a csapatban Puskás Ferenccel?

– Na, ez érdekes történet. 1948 decemberében még gimnáziumba jártam. Vasárnap lévén templomba készültem, amikor váratlanul megjelent nálunk Puskás Ferenc kis rajongója, Popej. A fiút Feri bácsi, Puskás Ferenc édesapja küldte értem. Ő volt akkor a Kispest vezetőedzője. Kiderült, hogy Öcsi nem tudott játszani aznap, ezért helyette rakott be a csapatba. Nagyon megörültem, izgalmamban elfelejtettem megkérdezni, hogy miért nem játszott akkor Puskás, s ezt máig nem tudom. Remekül ment a futball a MATEOSZ ellen, két gólt szereztem, és 5–1-re nyertünk. A meccs után Puskás Ferenc gratulált a teljesítményemhez. A későbbi esztendőkben még többször játszottunk együtt a Budapest Honvédban.

Puskás Ferenc Hunyadvári Erzsébettől kapott születésnapi ajándéka. (Fotó: Bárfy Antal)

Milyen volt Puskás Ferenccel játszani?

– Nem voltunk a legjobb barátok, de jóban voltunk. A szabadnapjainkon gyakran csináltunk közös programokat. A feleségeink szintén jó kapcsolatban voltak egymással. Sok mindenben segített nekem. Puskás Ferenc nagyon jó ember, remek csapattárs és nagyszerű csapatkapitány volt. Minden csapattársa csodálva hallgatta, neki köszönhetően kitűnő volt nálunk az öltőzői hangulat.

Bárfy Antal, Puskás Ferenc és kispesti csapattársaik. (Fotó: Bárfy Antal)

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után mikor találkoztak először?

– 1954-ig voltunk csapattársunk, utána a Vasas Izzóhoz kerültem, majd a Légierő gárdájához, aztán a Vasas játékosa lettem. Az angyalföldi csapat két alkalommal találkozott a Real Madriddal a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK-ben). 1958-ban az elődöntő idején Puskás még nem volt a spanyolok labdarúgója. Így is hatalmas élményben volt részem, olyan világsztárok ellen futballozni, mint Alfredo Di Stéfano, vagy Raymond Kopa szavakkal leírhatatlan. Emlékszem az első mérkőzés előtt találkoztam Östreicher Emillel, akit még a Budapest Honvédből ismertem. Velem beszélgetett, amikor csapot-papot otthagyva ott kellett hagynia, mert felhívták az elnöki irodába. Nem sokkal később visszajött, s örömmel újságolta: „Képzeld, most szerződtették az Öcsit a Real Madridhoz!”. A madridi mérkőzésen 4–0-ra kikaptunk, a budapesti visszavágón 2–0-ra győztünk, de így a spanyolok jutottak a döntőbe. 1958-ban nem láthattam Puskást, viszont három évvel később találkoztunk. A ’61-es párharc során nem utazhatott el Budapestre, de a madridi visszavágón újra összehozott minket az élet. Akkor sérülés miatt nem léptem pályára, de tartalékként elmehettem a meccsre. Madridban találkoztunk, ő jött oda hozzám, a nyakamba borult és az első kérdése az volt, hogy mi van a nővéremmel, aki az osztálytársa volt.

Puskás Ferenc rendszerváltás utáni hazatérését követően tartották a kapcsolatot?

Természetesen. Emlékszem, 1991-ben a Honvéd Baráti Kör szervezett találkozót a kispesti stadionban. A találkozó után együtt mentünk haza villamossal. Beszélgettünk a régi dolgokról, közben egy kisfiú nagyon izgatottan bámulta Puskást, de nem merte megszólítani. Ekkor Öcsi felállt, odament fiúhoz, és adott neki autogramot. Lehet, hogy elmondva nem olyan hatalmas történet, de ebből is látszik, hogy Puskás Ferenc, a legnagyobb magyar labdarúgó minden körülmény között megmaradt szerény, kedves embernek.

További hírek