2011. november 25-én hunyt el az 1968-as olimpiai döntő magyar hőse, Menczel Iván.
A korábbi középpályás 1941. december 14-én Karancsalján látta meg a napvilágot. Menczel Iván 12 évesen a Salgótarjáni Bányász csapatában kezdte a labdarúgást, majd 1963-ban Tatabányára került. A bányászvárosi gárda játékosaként az 1964-es és az 1966-os magyar bajnokság végén bronzérmet akasztottak a nyakába.
Menczel Iván 1964-es bajnoki bronzérme (Fotó: Puskás Intézet/Menczel-hagyaték)
1968-ban igazolt a Vasashoz. Az angyalföldi csapattal további két NB I-es bronzéremmel (1968, 1970-1971) gazdagította éremkollekcióját. Az aktív labdarúgást a budapesti Vasas Izzó együttesében fejezte be 1976-ban.
Menczel Iván (Fotó: Puskás Intézet/Menczel-hagyaték)
Menczel Iván a nemzeti csapatban bár soha sem lépett pályára, de 1962-ben tagja volt a chilei világbajnokságon részt vevő magyar keretnek. 1968-ban pedig a magyar olimpiai válogatottal szerepelt a mexikói ötkarikás játékokon.
.jpg)
Menczel Iván 1968-as olimpiai diplomája (Fotó: Puskás Intézet/Menczel-hagyaték)
Menczel a mexikóvárosi torna összesen mérkőzésén játszott. Ő szerezte a magyar csapat első gólját a ’68-as olimpián. A viadalon háromszor volt eredményes, a csoportkörben Salvador és Izrael ellen, valamint a döntőben Bulgária kapuját vette be. A finálé 41. percében Menczel egyenlített, majd kiosztott két gólpasszt, végül a mieink 4–1-re győztek a bolgárok ellen. A mérkőzésen kemény, sokszor durvaságig fajuló szabálytalanságok történtek, ezért a játékvezető három bolgár játékost és a negyedik gólunk szerzőjét, Juhász Istvánt kiállította.
Menczel Iván (balra) csatázik a labdaért 1971-ben a Vasas–Pécs (2–1) bajnokin. (Fotó: Puskás Intézet/Menczel-hagyaték)
Menczel Iván 2011. november 25-én Salgótarjánban hunyt el. Fia, Menczel Gábor a népszerű Bonanza Banzai nevű zenekar billentyűs zenésze volt 1988 és 1994 között.
