Tíz éve hunyt el az 1977-es európai ezüstcipős Várady Béla.
A legendás Vasas játékos 1953. április 12-én a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Gömörszőlősön, Putnoktól nem messze született pedagóguscsaládban. Pályafutása Putnokon kezdődött, majd középiskolás korában már Ózdon rúgta a bőrt. A korosztályos válogatott játékost 1971-ben Machos Ferenc a Vasas SC-hez irányította, ahol Várady Béla valódi klublegendává vált.
Vasas-labda, melyet 2012. december 4-én Berendy Pál, Gass István, Ihász Kálmán, Izsó Ignác, Kékesi Mihály, Komjáti András, Mészöly Kálmán, Müller Sándor, Puskás Lajos, Raduly József, Szentmihályi Antal, Tamás Gyula, Várady Béla és Zombori Sándor dedikált. (Fotó: Puskás Intézet)
1972-ben már angyalföldi játékosként vett részt a müncheni olimpián, amelyen a 19 éves támadó 2 gólt szerzett. Az első találatát az Irán elleni 5–0-s csoportmeccsen könyvelhette el, majd a döntőben az ő góljával vezetett a magyar csapat. Azonban a lengyelek Kazimierz Deyna duplájával fordítottak, s 2–1-re győztek. (Így Várady nevéhez fűződik az utolsó olimpiai döntős magyar gól.) 1974-ben az U23-as Európa-bajnokság döntőjének visszavágóján duplázott. Az első mérkőzésen még az NDK nyert 3–2-re, de Várady remeklésének is köszönhetően Magyarország a második meccsen 4–0-ra verte a keletnémet együttest, ezzel pedig megnyerte az U23-as Eb-t.
Várady Béla Vasas mezben. (Fotó: Puskás Intézet/Várady Béláné Gazdag Judit)
„Béla, Béla, Béluska, úgy lő, mint a géppuska!” – rigmus gyakran zúgott a lelátóról a Fáy utcában és a Népstadionban. A páratlan lövőerővel rendelkező labdarúgó Angyalföldön 1977-ben oszlopos tagja volt az utolsó bajnokcsapatnak. 36 góljával nemcsak az NB I gólkirálya, hanem európai ezüstcipős lett. (A bukaresti Dudu Georgescu azzal előzte meg az európai gólversenyben, hogy a romániai földrengés miatt az 1976–1977-es szezon csak június végén fejeződött be, s ez elég volt ahhoz, hogy a bukaresti Dinamo játékosa az utolsó hat fordulóban szerzett 15 találattal 47 gólig tornássza fel magát.) Várady Béla a bajnoki aranyérem mellett 1973-ban Közép-európai Kupa-győzelemnek, valamint két magyar kupa-sikernek örülhetett: 1973-ban és 1981-ben. Pályafutása első kupagyőzelménél oroszlánrészt vállalt a diadalból, hiszen a Budapesti Honvéd elleni kupadöntőben mesterhármast jegyzett, a hosszabbításban az ő góljával nyert 4–3-ra a Vasas.
Várady Béla az FC Tours mezében ünnepel. (Fotó: Puskás Intézet/Várady Béláné Gazdag Judit)
Várady Béla (balra) a Váci Izzó csapatkapitányaként. (Fotó: Puskás Intézet/Várady Béláné Gazdag Judit)
A magyarországi szabályok miatt csak 30 éves kora után mehetett külföldre, a francia másodosztályú FC Tourshoz szerződött. A gall csapatban is letette névjegyét, az együttessel megnyerte a francia másodosztály B-csoportját, majd az Olympique Marseille elleni bajnoki döntőben „hőssé vált”. A marseille-i mérkőzésen 1–1-es döntetlen született, a visszavágón Várady két gólt ért el, a második 2–2-es állásnál győztes megmozdulásnak bizonyult az összecsapás végén. 1985-ben majdnem a holland óriáshoz, a Feyenoordhoz igazolt, de a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) miatt ez meghiúsult. Az incidens után hazatért a Vasashoz, majd az NB II-es Váci Izzóba került. A gárdával 1987-ben feljutott az első osztályba. A pályafutása végén az osztrák UFC Pamában és a Magyar Kábel csapatában „vezetett le”.
Az 1973. április 29-i Magyarország – Ausztria (2–2) világbajnoki selejtező műsorfüzete. Várady Béla ezen a mérkőzésen játszott először az A-válogatottban. (Fotó: Puskás Intézet)
Várady Béla magyar válogatott mezben. (Fotó: Puskás Intézet/Várady Béláné Gazdag Judit)
A magyar labdarúgó-válogatottban „hivatalosan” 1973-ban az osztrákokkal vívott világbajnoki selejtezőn mutatkozott be a Népstadionban (az olimpiai mérkőzései is beleszámítanak a válogatott szereplései közé). 1972-től 1982-ig 36 találkozón 13 találatot szerzett. 1978-ban bár a vb-keret tagja volt, nem játszhatott a tornán. A világbajnokság előtt az Adidas herzogenaurachi főhadiszállásán egy korabeli, botrányos minőségű műfüves tesztpályán elszakadt a combizma a Tunézia elleni promóciós meccsen. Négy évvel később pedig Mészöly Kálmán szövetségi kapitány nem vitte magával Spanyolországba.
Komjáti András és Várady Béla a régi Illovszky Rudolf Stadion. (Fotó: Komjáti András)
„Nagyon hosszú barátság fűzött minket össze Bélával. Már az ifjúsági válogatottban együtt játszottunk, aztán a Vasasnál hosszú évekig csapattársak lehettünk. Nagyon sok emlék fűz hozzá, szinte testvérként viszonyultunk egymáshoz. Béla csodálatos teljesítményt tudott nyújtani a pályán, ehhez képest nagyon szerény maradt. Külföldön is sokkal nagyobb karriert futhatott volna be, ha nincsen ez a szabályozás akkoriban, hogy csak harminc éves korunk fellett igazolhattunk el Magyarországról. Az 1977-es bajnokcsapatunknak az egyik legjobbja volt, harminchat góllal az NB I gólkirálya, és európai ezüstcipős volt. Hihetetlen lövőerővel áldotta meg az élet. Az ismert szurkolói rigmust, ami ezért született, pedig kedvelte, jól esett neki ez a gesztus a szurkolóktól. Szerencsére mindig a csapattársamnak tudhattam, de egyszer, amikor katonák voltunk, és még edzés előtt kijöttünk a laktanyából bementünk a Vasas tornacsarnokába. Ott egyérintőztünk, s egyszer csak röviden mentettem. Béla kapura lőtt, én belefejeltem, percekig azt sem tudtam, hol vagyok. Sok nagyszerű mérkőzése volt a pályafutása során, nekem két fantasztikus megmozdulása jut eszembe. Az egyik, amikor az Újpest ellen játszottunk bajnokit a Fáy utcában. Szabadrúgást kaptunk, amiből Béla gólt lőtt, de a játékvezető visszafújta. Ezután ugyanoda beverte Szentmihályi Antal kapujába. A másik, egy Csepel elleni idegenbeli mérkőzés a bajnokságban. Nagyjából a félpályánál szabadrúgáshoz jutottunk, Müller Sanyi mondta, hogy majd ő elvégzi. Erre Béla azt felelte, hogy „nem, berúgom én ezt!”. És valóban aztán onnan berúgta a szabadrúgást” – mesélte holnapunknak Várady Béla korábbi angyalföldi csapattársa, Komjáti András, a Puskás Akadémia tulajdonosi tanácsadója.
Genzwein Ferenc, Várady Béláné Gazdag Judit és Markovits László, a Vasas SC elnöke a 2018-as Östreicher Emil-díj átadásakor. (Fotó: Várady Béláné Gazdag Judit)
Várady Béla özvegye, Judit asszony 1975-ben ismerkedett meg férjével, akinek szinte mindig kijárt a mérkőzéseire. „Csodálatos, nagyon jó ember volt a férjem, nagyon szerettem őt, nem tudok semmi rosszat mondani róla. Természetesen, amikor tudtam, a helyszínen szurkoltam neki. Sok futballmeccset néztünk együtt, és ezeket mindig kitárgyaltuk. Később a gyerekeink is sportoltak. A férjem 1977-ben csalódott, hogy nem ő nyerte meg az aranycipőt, de nem tragédiaként élte meg a dolgot. Egy évvel később viszont azt igen, hogy nem játszhatott a világbajnokságon. A torna előtt Herzogenaurachban egy edzőmérkőzésen szabadrúgást végzett el, amibe súlyosan belesérült, elszakadt a combhajlító izma. Emlékszem, nagyon sokáig tartott mire felépült. Rengeteget jártunk orvosokhoz, sokat kezelték. Érdekes, hogy se előtte, se utána nem volt komoly sérülése, de pont a világbajnokság előtt érte utol a baj. Sikerült neki visszatérnie, és 1983-ban ki tudtunk menni Franciaországba. Egy magyar hölgy francia futballrajongó férje segített neki a Tours csapatához igazolni. Meseszerű éveket töltöttünk Franciaországban, Tours gyönyörű kisváros volt. A helyi szurkolók imádták őt, néha az otthonunkból sem tudtunk kijönni, mert annyian próbáltak vele találkozni. Sajnos a hollandiai szerződés nem jött össze, mert a magyar szövetség nem engedte el a Feyenoordhoz. Ez volt a pályafutása másik nagy bánata. A visszavonulása után sem bírt elszakadni a sportágtól, állandóan kijárt a Fáy utcába, vagy a Vác mérkőzéseire. Nagyon szerette a Vasast és Vácon is szép éveket töltött. Mindig nézte a televízióban a bajnoki meccseket. Edző már nem szeretett volna lenni. Szerény ember volt, és nem tudott volna kemény kézzel bánni a játékosokkal. Bármit csinált az életben, azt mindig becsülettel próbálta elvégezni, de mivel a gyakorlatokat nem bírta volna már bemutatni, mert annyira tönkrementek a térdei. Ezért nem erőltette a dolgot.”
NÉVJEGY: VÁRADY BÉLA
Született: 1953. április 12., Gömörszőlős
Elhunyt: 2014. január 23., Budapest
Posztja: támadó
Válogatottság/gól (1972–1982): 36/13
Klubjai: Putnoki Bányász (?–1970), Ózdi Kohász (1970–1971), Vasas (1971–1983), FC Tours (francia, 1983–1985), Vasas (1986), Váci Izzó (1986–1988), UFC Pama (osztrák, 1988–1989), Magyar Kábel (1989–1990)
Sikerei: olimpiai 2. (1972), U23-as Európa-bajnok (1974), KK-győztes (1983), magyar bajnok (1977), 3-szoros magyar bajnoki 3. (1972–1973, 1979–1980, 1980–1981), 2-szeres magyar kupa-győztes (1973, 1981), magyar kupa-döntős (1980), francia 2. osztályú bajnok (1983–1984), európai ezüstcipős (1977, 36 góllal), magyar gólkirály (1977, 36 góllal)
(A fotók digitális felhasználását Várady Béla felesége, Judit asszony engedelyézte a Puskás Intézet számára.)
