Ma ünnepli 70. születésnapját a hatszoros válogatott, magyar bajnok játékos.
Weimper Istán, vagy becenevén „Paripa” 1953. augusztus 27-én Budapesten jött a világra. Pályafutását a WM-Egyetértés gárdájában kezdte. 1971-ben megnyerte az NB I/B-t a csapattal, majd sem sokkal 18. születésnapja előtt bemutatkozhatott az élvonalban. 1974-ben 76 NB I-es mérkőzésen elért 14 góljával átigazolta a Budapesti Honvéd.
1978. december 6-i UEFA-kupa, negyeddöntő, 2. mérkőzés Ajax Amszterdam – Bp. Honvéd (2–0) hivatalos programfüzete. (Fotó: Puskás Intézet)
Első szezonjában 21 találkozón 10 találattal segítette bajnoki ezüstéremhez a kispesti együttest, amellyel az 1977–1978-as idényben szintén második lett az NB I-ben (32 meccs/16 gól). Weimper István pályafutása legnagyobb sikerét az 1979–1980-s évadban ünnepelhette, miután a klubbal megnyerte a bajnokságot (26 mérkőzés/ 3 gól). Nemzetközi szinten is szép eredményeket ért el kispestiként: 1975-ben és 1978-ban Közép-Európa-kupa-döntőt játszhatott, az előbbi sorozat fináléjának első felvonásakor bevette az osztrák SSW Innsbruck kapuját (a kispesti csapat 5–2-es összesítéssel veszített). A Bp. Honvéd 1978–1979-es UEFA-kupa meneteléséből 6 góllal vette ki a részét, betalált a holland sztárcsapat, az Ajax Amsztedam elleni nyolcaddöntőben. A párharc első meccsén iratkozott fel az eredményjelzőre a Népstadionban, miután értékesítette a 88. percben tizenegyesét, így pedig 4–1-re győzött csapata. Ezek után Hollandiában belefért a 2–0-s vereség. A legjobb nyolc között aztán a német Duisburg ellen is gólt szerzett, ám a kispestiek az idegenben rúgott gólok miatt nem jutottak az elődöntőbe.
Az 1981. szeptember 16-i Tatabánya – Real Madrid (2–1) UEFA-kupa-mérkőzésen a Real Madridnak adott váza a Tatabánya részéről. (Fotó: Puskás Intézet)
Hat kispesti esztendő után Kuti László helyett Dunaújvárosba szerződött. Ugyan kiesett a gárdával az élvonalból, de jól teljesített, hiszen 28 összecsapáson 12-szer örvendeztette meg az újvárosiakat. Ezt követően Lakat Károly hívására Tatabányára ment, a bányászvárosi csapatnál bronzéremmel bővítette NB I-es éremkollekcióját. 1981 szeptemberében újabb sztáralakulat, ezúttal a Real Madrid ellen lőtt gólt. Tatabányán a 32. percben tizenegyesből volt eredményes a „királyi gárda” ellen, csapata pedig 2–1-re legyőzte a Real Madridot. Azonban a visszavágón 1–0-ra a spanyolok nyertek, így az idegenben rúgott gólok szabálya miatt kiesett a Tatabánya az UEFA-kupából. Weimper 1984 nyarán Tatabányáról az Arisz Szalonikibe igazolt, de fél év múlva hazatért Görögországból. 1985-ben Verebes József invitálására Győrbe került, ahol már inkább csak kiegészítő emberként számoltak vele, viszont utolsó NB I-es szezonjában, 1985–1986-ban bronzérmes volt. Ezután alacsonyabb osztályú együttesekben játszott, majd edzőként dolgozott, többek között 1998 és 2001 között a magyar válogatott pályaedzője volt. Weimper István játékosként 1976-tól 1979-ig a nemzeti csapatban hat meccsen kapott lehetőséget.
NÉVJEGY: WEIMPER ISTVÁN
Született: 1953. augusztus 27., Budapest
Posztja: támadó
Válogatottság/gól: 6/– (1976–1979)
Klubjai játékosként: VM Egyetértés (1967–1974), Budapesti Honvéd (1974–1980), Dunaújvárosi Kohász (1980–1981), Tatabányai Bányász (1981–1984) Arisz Szaloniki (görög, 1984), Rába ETO (1985–1986), Kazincbarcikai Vegyész SE (1986–1986), Ráckevei Aranykalász TSZ SK (1986–1988), Szigetújfalu
Kiemelkedő eredményei játékosként: magyar bajnok (1979–1980), 3-szoros magyar bajnoki ezüstérmes (1974–75, 1977–1978, 1984–1985), 2-szeres magyar bajnoki bronzérmes (1981–1982, 1985–1986), NB I/B bajnok (1970–1971), 2-szeres Közép-európai-döntős (1975, 1978)
Csapatai edzőként: Szigetújfalu (1989–1992), Dunavarsány (1994–1997), a magyar labdarúgó-válogatott pályaedzője (1998–2001), Taksony (2003–2005), Gyál (2005)
Isten éltesse, Weimper Istvánt!
