Folytatjuk új sorozatunkat, amelyben relikviáink segítségével bemutatunk minden eddigi magyar bajnokcsapatot. A második részben a Csepellel ismerkedünk meg.
A klubot 1912-ben alapították, akkor még Csepeli Torna Klub néven. Az egyesület nevét többször megváltoztatták az évtizedek alatt. A klub története során négyszer nyert magyar bajnokságot (1941-1942, 1942-1943, 1947-1948, 1958-1959). A csepeli színekben legtöbbször pályára lépő játékos, Keszthelyi Mihály 372 mérkőzéssel, sőt az ezeken elért 170 góllal Keszthelyi a klub történetének legeredményesebb labdarúgója is.
Keszthelyi Mihály bajnoki aranyérme az 1947–48-as szezonból (Puskás Intézet)
A Csepelnél számos nagyszerű játékos futballozott. Például az 1968-as olimpiai bajnok kapus Fatér Károly, az Aranycsapatból 1951 és 1953 között Czibor Zoltán, aki 13-szor kapott meghívót XXI. kerületből a nemzeti együttesbe, valamint csepeli játékosként nyert olimpiát 1952-ben. Szintén az Aranycsapat kiválósága volt Tóth II József, aki egész karrierjét a csapatnál töltötte. Tóth II volt az egyetlen csepeli az 1954-es világbajnoki ezüstérmes magyar válogatott keretben.
.jpg)
Tóth II József bajnoki aranyérme 1958–1959-es szezonból (Puskás Intézet)
A gárda az utolsó bajnoki cím (1958–1959) után 1962-ben kiesett az élvonalból, de rögtön visszajutott a másodosztály győzteseként. 1963 és 1979 között megszakítás nélkül az első osztály tagja volt – 1970-ben bronzérmes volt a klub. A Csepel az 1978–1979-es szezon végén megint kiesett, de egy év múlva NB II-es bajnokként visszajutott. A klub 1980 és 2002 között többször ingázott az élvonal és másodosztály között – kétszer nyerte meg a másodosztályt. 2002-ben a szebb napokat látott egyesület megszűnt, s csak 2006-ban alakult újjá. Azóta a klub nem szerepelt a magyar harmadosztálynál feljebb, jelenleg a BLSZ I. osztály játszik.
A Csepel SC 1958–1959-es bajnokcsapatának tablója (Puskás Intézet)
(A borítóképen Tóth II József csepeli csapatzászlaja)
